Day 6.- Day 23.

Day 6.- Day 23.

Huh.. Jó sok idő telt el azóta hogy utoljára írtam. Ezer bocs hogy a "holnap jelentkezem"- után csak most írok. Nézzük csak mi is történt ennyi idő alatt.

1. nap

 Minden tök szuper volt aznap. Felkeltünk, és utána máris megérkeztek a többiek. (Oké reggeli után :) .) A szobabeosztás tök tuti lett, bár először nem örültem. Természetesen Sophival, és Emmával egy szobába kerültem. Volt még egy másik lány is akit Emmának hívtak, és két másik akiket Danának. A szobafőnök Mila lett, akit már az előző tanfolyamról ismertem. A szobabeosztás után az első áhitat jött, aztán az ebéd, a szolfézsbeosztás, és a hangszeres beosztás. A harmónium tanárom Juliet, (Tök jó tanár volt.) a szolfézstanárom Michael, és az énektanárom Hina lett. Egyébkén ennek nagyon örültem mert Hina nagyon aranyos csaj, és már tanított engem 2 évvel ezelőtt. Kiderült hogy a szakácsunk Dean, minden kaján spórol, de erről majd később. Egy régi -mondhatni- ellenségem, Emry (Emma és Berry név összevonása :D) szokatlanul kedves volt velem. És történt egy nagyon fontos dolog is: Aznap újra elindult bennem valami Brad iránt... Igen újra. De akkor ez nem volt olyan fontos. Aznap este még kiálltunk az ablakba Sophieval. Kitárgyaltuk, hogy Sophie még mindig bele van zúgva Tedbe. Az első tanfolyama óta tetszik neki, és még most se mondott le róla. Szerintem ez tök aranyos, de szerinte nem fog összejönni csak reménykedik. Én nem sok mindent mondtam, de aznap egész jól összeismerkedtünk a többiekkel.

2. nap

 Elkészült a gyakorlóbeosztás: 2-3-ig volt gyakorlóm a lépcsőfordulónál, és a betegszobában. A lépcsőforduló közismerten a legrosszabb hely a gyakorlásra, hiszen ott mindenki járkál, és lehetetlen koncentrálni. Dean pedig nem sok jót főzött.... Egyébként David a ház legújabb részébe került szobabeosztáskor, és egy szobában volt Braddel és Teddel. 

 De ez egy más dolog. Eléggé felzaklatott viszont Emry viselkedése. Folyton rámászott Bradre. Tök rossz érzés volt... Mila is szigorú volt velünk mint szobafőnök, és az is kiderült hogy a gyakorlóim pont a kimenő idején vannak. Eléggé besokalltam, és nem akartam szólni senkihez. Aznap egyébként Sophie végig egy sráccal, Marcoval lógott. Egyébként Marco szerelmes Sophieba. (nyílt titok :) .)

 Kissé be depiztem de rájöttem hogy nem érdemes depizni ilyen kis dolgokért.

3. nap

Ez a nap tök szuper volt :). Leginkább az ebéd része, ugyanis az ebéd paradicsom leves volt. Persze nem lett volna gond, szeretem a paradicsom levest, de ez nem igazi paradicsom leves volt. Mert külön adták hozzá a cukrot. De ez mind semmi, mert milánói íze volt :D. Komolyan még olyan kis levélkék is voltak benne. Asszem aznap minden klappolt, kivéve a harmónium óra. Na igen, nem igazán ment a harmónium. Elég béna vagyok, mert kb ott tartottam, ahol azok a tanfolyamisták, akik később jöttek. Juliet mérges is volt rám....

 Ami még fontos, az az, hogy volt lépcsős áhitat, éééééééééééééééés Brad mellé ültem. Annyira aranyos volt, mert mikor a fejemet ráhajtottam a vállára, ő ráhajtotta az ő fejét az enyémre. Kb 3 centiről suttogott nekem mikor beszélt. Aztán meg összenézett Teddel, aki vigyorgott. A többiek is mind gratuláltak, pedig még nem is volt mihez. Én majd kicsattantam a boldogságtól. Sophie azt mondta hogy holnap beszéljek vele, de én be voltam tojva rendesen, hogy mi lesz ha ő nem akar velem összejönni stb. De este rám írt és megállapodtunk abban, hogy másnap elmegyünk együtt kimenőre. Este nagyon sokáig fenn voltunk, és tök sokat röhögtünk :).

4. nap

2014. június 29 vasárnap- piros betűs ünnep kérem szépen. Ugyanis: Elég sok minden történt.

Délelőtt istentiszteletre mentünk a fóti templomba, ahol végig kellett hallgatnom életem 2. leghosszabb és legunalmasabb prédikációját. Azért nem az 1.-t mert az már a tavalyi volt... Aznap este nagy focimeccs volt (ez később még fontos lesz), és az ebéd mi volt? Na? Milánói!!!! :D A tegnapi levesből főzték :D..... annyira nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek. De ezután ami volt az mind szörnyű és király egyszerre. A focimeccs előtt vacsora volt, és akkor azt hallottam, hogy Emry el akarja hívni Bradet futni. Nem hittem a fülemnek. A délutáni kimenő amin megbeszéltük volna a dolgokat elmaradt, mivel nem volt kedve jönni, de ez még semmi: délután megláttam mi a háttérkép: közös kép egy csajjal.... Monicával, aki egy szép, és flegma népszerű csaj. Képzeljétek mit éreztem. Ezután annyi minden járt a fejemben, hogy azt hittem megőrülök. Egy megoldás maradt: elmondok Bradnek mindent, akár tetszik neki akár nem. Gondoltam várok a foci végéig, de ezután történt valami. Már nem emlékszem igazán, de valamit Emry kavart, úgyhogy még az életkedvem is elment. Mikor felmentem a lépcsőn a szobánkhoz, már nem is akartam elmondani Bradnek a dolgokat. Gondoltam jöjjön csak össze Emryvel, és éljen vele boldogan. De akkor arra sétált Odett. Elkezdtünk beszélgetni. Azt mondta hogy el kell mondjam Bradnek a dolgokat. Sok mindent mondott még, de eleget ahhoz hogy újra elkezdjek reménykedni. Berontottam a szobába, és ráordítottam f.Emmára (nem arra akiről eddig mindig írtam hanem a másikra :D), hogy "sosem adom feeeel!". Rendesem hülyének nézhetett az tuti. Aztán elrohantam a focipályáig, hogy megkeressem Sophiet. De nem ért rá. Éppen v.Emmával röhögött (na jó most elmondom úgy hogy nem higgyetek hülyének, nem mindenkit egyformán nevezek el, hanem a tanfolyamon 8 Emma nevű csaj volt. Az egyszerűség kedvéért odarakom a vezetéknevük kezdőbetűjét is.). A lényeg hogy Sophie konkrétan azt mondta hogy zavarok. Ez eléggé rosszul esett. Visszarohantam a házba, ahol ott voltak a többiek Sophien kívül. Berontottam és elindítottam a végtelen szófosást arról, hogy mit tervezek. Miután vége lett a focinak, már úgy éreztem muszáj elmondanom, biztosításképp pedig azt kértem, hogy ha úgy jövök vissza hogy nem mondtam el, mindenki erőből képen vághat. Elég ösztönzően hatott. Ahogy kimentünk az ajtón, Dana elkezdett rázni hogy rohanjak, mert most ment el az ablak előtt.

 Nem kellett kétszer mondani, rohantam. A kerti lépcsőnél be is értem, és konkrétan a hátára ugrottam. Ő visszafordult, én pedig megláttam a mellette álló Tedet. Kb így zajlott az egész:

én: (Bradre mutatok) Beszélnem kell veled! Te pedig (Tedre mutatok) menj innen.

Ted: (értetlenül néz) Mi?

én: menjél el!

Brad: (röhög)

Ted: Jó de ezt még elmondom. (Mondott még valamit Bradnek, amit totál nem értettem, aztán elment a másik ház felé.)

Brad: Mit szeretnél?

én: (dobbantok a lábammal egy rohadt nagyot) Nem tudod mit szeretnék mondani?

Brad: Nem.

én: De most el kell mondjam.

Brad: (mosolyog :))Akkor mondd.

(Akkor viszont elment mellettünk az egyik tanár, úgyhogy nem mondtam semmit.)

Hosszú csend.

én: Tényleg nem tudod mit akarok mondani?

Brad: nem hát

én: (elgondolkodok jó hosszan és nem tudom miért de ezt mondtam az előre bemagolt beszédem helyett:) Szeretlek!

Csend

én: és kimondtam!

Brad: tényleg? Szeretsz?

én: Igen

Brad: Én szeretlek is téged.

én: (a nyakába ugrok és megölelem mire ő visszaölel) De jó!!

Brad: De most megyek és lezuhanyzok.

én: Oké ha visszajössz meg is csókollak! (Te jó ég! miért mondtam ezt? O.O Még sosem csókolóztam ááááááááááá)

 Ezután elment zuhanyozni, én pedig nem tudtam abbahagyni a vigyorgást. Visszamentem és mindenki totál örült :). Aztán mikor visszajött, elmentem hozzá a szobájukba éééééééés: megcsókolt WÁÁÁÁÁ!!!! tök szuper volt!

 Ezután elmentünk a nagytermi áhitatra. Annyira király volt a nap hogy az hihetetlen!

5. nap- kb 15.nap.

Ezután nagyjából átlagos napok jöttek. Már amennyire egy fóti nap az lehet. Sok dolgot kitaláltunk együtt a szobatársaimmal, mint például, olyan keverék állatokat, mint a Leogáj (leopárd-papagáj ez F.Emma ötlete volt), a Zsiftica (zsiráf-katica ez Dana ötlete volt), a Pantya (panda-kutya ezt Emma találta ki), és amiből az egész indult, az unikornis cicát. Ezt én találtam ki, így kezdődött ez a cucc. Sok ilyet rajzoltam még. Aztán jött a tanfolyam leghasználtabb szava, a grundfos. Nem elírás. Úgy kezdődött hogy eszembe jutott egy videóból, hogy nem tudtak feliratozni egy szót, hanem azt írták helyette, hogy Dont fos. Erre Dana elmondta, hogy van otthon egy dobozuk amire az volt írva hogy grundfos. Így ezután ha valami nagyon jó volt vagy nagyon rossz arra azt mondtuk hogy ez grundfos, vagy gigagrundfos. Elvoltunk. Aztán jött a híres mondat, hogy: "Én vagyok Ő, a püspök felesége.". Ez úgy jött, hogy hogy F.Emma azt mondta, hogy egy könyvjelzőt kapott a püspök feleségétől, én pedig meséltem nekik arról, hogy a pindúr pandúrokban volt egy transzi ördög akit úgy hívtak hogy Ő. Aztán véletlenül egybe mondtuk őket.

 Ha már itt tartunk elmesélem milyen is volt egy normál nap. 

Reggel háromnegyed 7-kor keltünk kolompszóra mi persze ezt sose tartottuk be mert rendszerint nem aludtunk este semmit. Ha készen lettünk jöhetett a reggeli bibliaolvasás a szabadban. Én ezt rendszerint betartottam. Aztán fél 8-kor lementünk reggelizni. Általában ketchupos vajas kenyeret ettünk, meg lekváros kenyeret. Aztán jött a reggeli áhitat. A lelkészünk, Thomas mindig tök jól prédikált. Persze miközben figyeltem, azért rajzoltam is :D. Aztán áhitat után nekem kb 10-ig nem is volt semmi feladatok. Ilyenkor csak felkészültem az ének órára, és rajzoltam, meg beszélgettem Danával, és Norával. Az énekóráim pedig ezután tök szuperek voltak. Utána még volt fél órám, így olyankor pingpongoztam meg lófráltam a házban. 11-től volt énekkar, ami pokoli fárasztó volt de annál eredményesebb. 1-ig tartott, mert utána ebéd volt. Rendszerint olyankor csak fikáztuk az ebédet de most még az is nagyon hiányzik :'). Aztán ha elég hamar befejeztük az ebédet, volt még fél óra szabadidőm, de utána mentem gyakorolni a lépcsőfordulóba, majd a betegszobába. Ha volt egy kis szerencsém, akkor nem volt benn senki. Na igen. Volt hogy bent volt a bátyám orgonatanára, és totál görcsöltem, hogy minden hangot eltaláljak.

Aztán még volt fél órám, de utána menni kellett közös órára. Mivel az mindig unalmas volt, általában rajzoltam közben. Utána pihenni sem volt időm, mert mennem kellett harmónium órára. Juliet általában ki volt rám akadva mert béna voltam, de kb a tanfolyam közepétől megtört a jég és már nem volt olyan rossz egy óra sem. Utána gyakorlóm lett volna, de ahelyett általában Braddel töltöttem az időt ;). Aztán viszont szolfézsra kellett menjek, ami mindig jó hangulatban telt. Utána volt még fél órám, amit a többiekkel töltöttem. Aztán vacsora, esti áhitat, és sportolás. Na igen. A sportolás alatt szintén Braddel voltam. Persze nem úgy! De azért eléggé előre fejlődött a kapcsolatunk :D. Aztán mikor a focisták visszajöttek mindenki lezuhanyzott, és vagy esti ágyszélén ülős éneklés volt, vagy lépcsős. Aztán általában B.G. (a tanfolyamvezető bejött hozzánk és mesélt nekünk :).) Tök aranyos volt a meséje. Majd mindenképp leírom.

16. nap

Ez egy különleges nap volt. Ugyanis aznap volt F.Emma szülinapja. Pont kimenőnapra esett, így azt terveztük hogy veszünk neki tortát. Majdnem jó ötlet volt, ugyanis ebéd után mivel még volt 2 gyakorlóm, csak 3 után mehettem volna ki.  az pont fél óra közös óráig. Meg is beszéltem Norával, hogy akkor találkozunk a telefon alatt (ott van a kimenőpapír). De akkor olyan történt amire nem számítottam. Elkezdett szakadni az eső. Kb 3 óra előtt 10 perccel elrohantunk Norával esernyőért, és kabátért. De elkövettem egy hibát: lábujjközös papucsban indultam el. Na mindegy. Szóval esernyővel, kabátban lerohantunk a cukrászdába, és innen kezdődött a kalamajka. A cukrászdában ugyanis elvettük a tortaszeleteket, és ezután már csomagokkal együtt mentünk tovább. Ha már ott nehéz volt ami utána jött.... heh. Nos után mentünk ajándékot venni szerencsére találtunk néhány jó cuccot. A boltos totál hülyének nézhetett minket miután kb 1000-szer megköszöntük neki hogy eladta nekünk a cuccokat :DDD. Aztán mentünk és vettünk rágcsákat. Utána már a fogammal is tartottam cuccokat, meg kólát, és chipset, na meg a tortákat.... De a feketeleves csak utána jött. Elkezdtem nyöszörögni hogy fáj a lábam, és le kellett vegyem a papucsomat. Igazán kellemes volt mezítláb szaladni az esős betonon, úgy hogy végig arra koncentráltam, hogy ne essen le semmi. Kb mikor visszaértünk olyanok voltunk mint a hősök. Este megettük a tortákat, de miután ránk szóltak, már mehettünk is aludni.

17. nap- a végéig

Ami azt illeti innen a napok már összefolytak.jött a bibliaverseny, az énekverseny, és a vizsga. A bibliaversenyes 3.-ok lettünk, az énekversenyen 4. lettem, a vizsgán meg lebőgtem :D. Mindenki 1000-rel gyászolta a tanfolyamot, de az utolsó nap az nagyon klassz lett. Este kamaraest volt, amin a szolfézscsoportok léptek fel. Tiszta jó volt, mert azt sem tudtuk mit éneklünk. Emryvel és v.Emmával voltunk az alt szólam. Amúgy az I heard the voice of jesust énekeltük. Akkora hangulat volt hogy hihetetlen. Sajnos még a tanfolyamtűz ötletét is elmosta az eső, így lett egy új szokás. Mégpedig, hogy összeálltunk egy hosszú sorban, és, amivel leértünk az ebédlőig. Küldtünk egy üzenetet a legutolsónak, ami az volt eredetileg hogy "Zsigi hallod?". De a végére az lett belőle hogy "és B.G. elaludt" :D. Tök vicces volt.

Másnap pedig nem akartunk felkelni. Mert aznap lett vége... A vizsga nagyon rosszul ment. De ez már akkor nem számított. Átmentünk a templomba, és elénekeltük a Bach kantártát, amit tanfolyam eleje óta tanulunk. Aztán visszamentünk a házhoz. Brad már ebég előtt haza ment. Annyira rossz volt tőle elbúcsúzni, hogy elbőgtem magam. Persze a többiektől elbúcsúzni sem volt semmi. Mikor már csak néhányan voltunk, az torok szorító érzés volt. Akit megláttam megöleltem. Aztán anyám nekem is szólt, hogy szálljak be az autóba. Volt még egy kis affér a bátyám csomagjaival, így néhány cuccért még vissza kellett mennie. Ezalatt én kipattantam a kocsiból, és elrohantam még Dana felé. Megöleltem miközben ő azt mondta, hogy "ez annyira grundfos" mire mindketten elröhögtük magunkat. Annyira szomorú volt az egész. Végül nekem is be kellett szállnom a kocsiba és hazajönnöm. Az egész utat könnyes szemmel ültem végig. Mert vége volt FÓTnak.

Tegnap- Ma

Fel se fogom... Életem legjobb 2 és fél hete volt és most vége. Az egész házunk olyan üres. Mikor tegnapelőtt hazaértem azonnal kitört belőlem a sírás. Végül már csak néhány felvétel maradt és a zene. Ha facebookon beszélek a többiekkel, az nem ugyanaz. Nem hallom a hangjukat. Esténként velük álmodok. Legszívesebben megkérdezném elalvás előtt hogy "ébren van még valaki?". De senki sem válaszolna. Tegnap zuhanyzás után reflexből feldobtam a törölközőm az ágyam fölé, ahol fóton egy gerenda volt. De most egyszerűen leesett a földre. Mindig a képeket nézem. De nem tudják visszaadni azt az élményt. A lépcsős énekléseket. A zajos házat. Az áhitatokat, és mindent. Most ha itthon eszem valamit, mindig egy fótos étel jut eszembe, amit sosem szerettünk, de most mégis inkább azt enném. Azt a lekváros kenyeret. Azt a milánói levest. Itthon minden túl egyszerű. Nem kell sietnem sehova. Addig alszom ameddig akarok. Emlékszem mindig bosszankodtam a reggeli kolomp miatt, de most ölni tudnék azért, hogy reggel arra ébredjek, és rájöjjek hogy csak álmodtam hogy vége a tanfolyamnak. Bárcsak visszamehetnénk. Mindannyian....

 Tegnap elmentünk egy lelkész avatásra, ahol ott volt az egyik tanár. Már csak az hogy láttam őt, szembe juttatott mindent, és mindenkit..... Most itthon csak ülök egymagamban. Várom a következő tanfolyamot. Már csak 346 nap :)

Rosalia