Day 28.

Day 28.

Hát  asszem elég lassan fog  eltelni a nyár augusztusig. Most kb a napok átlagosak. Ma újat rajzoltam, és megint sellőset :D. Az előzőhöz képest valamivel jobb.

 Apámmal sajnos nem sikerült beszélnem, mert nem értem el sehogy sem.... na jó az igazság az hogy egyrészt még azt sem tudom hogy hazajött-e Erdélyből, és hát.. nem igazán tudom neki hogy megmondani hogy "bocsi de elhívtam a Balatonra az egyik barátnőmet. Tudom hogy a szállásért fizetni kell de elfér. Ugye bármit kérhetek szülinapomra. Na?? NAAA???". Oké ez egy kicsit nyers lehet, de nagyon szeretném hogy eljöjjön Emma. Amiket néha tudok mondani, az azért van mert általában fel vagyok húzva. De már hiányzik. Persze apám totál megértő de erre a válasza 90 százalékban az lenne hogy Nem.

 Amúgy kezdek beleőrülni abba hogy a közelben nincs víz. Úszni akarok na! Csak a baj az hogy nem mehetek be a városba uszodázni, mert nincs bérletem. Na meg egyedül nem is lenne jó. Mivel mára sikerült totál tébolyultan járkálni itthon, ezért belemásztam a kerti hordónkba, mert víz volt benne. Oké lehet röhögni :D. De persze nem volt az igazi. Tudjátok milyen az a tipikus "balatonos" feeling. Beúszni a stégekre, lángost és halat enni. Meg most hogy van új fürdőruhám biztos nem fogok feszengeni a parton. Tavaly egyébként volt egy ilyen velem. Két srác megszólított engem és Mileyt. Elhívtak a vitorlásukra, persze nem mentünk, mert tudtuk hogy anyám mit szólt volna ehhez. 

 Egyébként most nem sokat kommunikálok senkivel, csak Braddel, de azt nem is lehet nagyon beszélgetésnek nevezni. Tavaly nyáron is beszéltünk minden nap de az másmilyen volt. Akkor ha üzenetet kaptam tőle, akkor rögtön vigyorogtam, de most kb csak elintézem egy vállrántással mert "ráér válaszolni". Nem akarok vele szemét lenni de ez van.... Valahogy ez más mint régen. Fóton minden olyan tuti volt, és tökre mentek a dolgaink.

 Más még nem nagyon történt ma, csak elkezdtem még egy korált. Most már tudok egyet hibátlanul, kettőt pedig majdnem :D. Eddig nem is tudtam milyen jó a zongorázás, pedig mostanság minden nap gyakorlok. 

 Na mindegy. Mivel nem tudok többet írni, ezért ha nem baj elmesélek valamit régről. Vagyis nem olyan régről, csak tavaly nyárról. Tulajdonképpen azért mert idén nem megyek Erdélybe, és gondoltam elmondom milyen hogy azért a múltamat is ismerjétek :).

 Általában reggel szoktunk indulni, de a tavalyi kivétel volt. Délutánra sikerült mindent összecuccolnunk. Mivel anyám és apám elváltak, csak hárman mentünk Daviddel és apával. Az utat nagyjából végigaludtam, de ilyenkor általában vicces sztorik születnek. Apukám tud románul, és a határon mindig sokat röhögünk a határőrökön. Viccesen mondják hogy "Rosalia" :D. Ezt leszámítva viszont nem izgi az út. De mikor odaérünk mindig van nagy "örülés". 

 Tavaly az uncsitesóm, Veronica már a kapuban várt minket. Ott volt még a keresztanyám is, aki nagyon jól főz. Az ebéd is isteni volt. Aztán jött életem megkeserítője, a legnagyobb szégyen a családban, akit legszívesebben letagadnék tadadadamm: a nagyapám. Elég bunkó velünk Daviddel. A kedvenc unokája amúgy Veronica. Persze miután kiosztott engem hogy miért nem zenélek (oké idén kezdtem komolyan foglalkozni a zenével), elmentünk kicsomagolni. Persze ez a nyaralás sem volt olyan mint mindig (miért is lett volna olyan :D), mert eddig az Veronicánál aludtam az emeleten, most meg lenn, Daviddel. Képzelhetitek milyen boldog voltam....

 Egyébként ott elég jól telik az idő, mert Veronicával sokszor mentünk el vásárolni, meg fagyizni. Most persze ez sem volt olyan mint mindig :D. ugyanis Verának el kellett mennie minden nap mazsorett edzésre. Igen minden nap, délelőtt. Ezért én olyankor vagy Braddel dumáltam, vagy a világ legrosszabb könyvét, az Alkonyatot olvastam. Ennyire nem lehet unatkozni... Esténként viszont telefon betyárkodtunk, meg persze Braddel beszéltem. Egyébként akkor kb az egész napot végigbeszéltük Braddel,pedig nem is volt semmi konkrét témánk. Mondjuk most se de mindegy.

 Aztán jött Vera fellépése, amit máig emlegetünk. Mármint nem a fellépés részét, hanem az utána lévő utcabált. A fellépés elég unalmas volt. Főleg a hőségben, de megérte. Este viszont utcabál volt :D. Ami azért érdekes, mert láttunk egy részeg csövest egy kutyával, aki mindenkihez odament, és kiabált. Persze ez nem volt olyan érdekes, mert hát chh mindenki részeg volt 60 méteres körzetünkben. De aztán a csöves elesett, és mikor felkelt, rátámaszkodott a mellette lévő kutyára, és úgy állt fel :D. Vera pedig (aki tájszólással beszélt) egyszer csak azt mondta (szó szerint idézem): "Szegény kutya háta hogy bétojpadt" xD. Na ezen behaltam. :D

 Másnap viszont Vera elment a másik nagyszüleihez, így 2 napig egyedül voltunk. Utána meg el kellett menjek egy táborba, ahova nagyon nem akartam menni, de aztán mégis jól sült el. De ezt majd máskor megírom. Most túl hosszú lenne. Holnapra viszont szurkoljatok :).

Rosalia