Day 31-34.

Day 31-34.

Ismét nem szolgálhatok túl nagy infókkal. Lassan az őrületbe kerget az unalom. Persze azért kis dolgok becsúsztak. Például beszéltem apámmal. Oké érdemben mégsem, mert csak annyit mondtam neki hogy majd szombaton mindent beszéljünk meg a balatonozásról. Emma persze totál izgatott. Az viszont elég rossz hogy semmi sem biztos.

 Ami még fontos hogy mivel nem rég felraktam a rajzaimat egy facebookos csoportba, megkeresett az a gyerek akiről már korábban szót ejtettem. Végül kiderült mit akart. Ugyanis azzal a tervvel állt elő, hogy mi lenne ha indítanánk "közösen" egy oldalt ahova kiraknánk rajzolós tutoriálokat. Én persze a kialvatlan bambulós fejemmel azonnal belementem, de még nem tudtam mi lesz a vége. A gyereknek elküldtem a rajzokat, és ő ki is tette csak hogy engem nem vett be adminnak. Aztán még volt képe azt kérni, hogy vegyem be az én oldalamra is. Mekkora idióta! Utálom az ilyen embereket.

A rajzaimmal viszont nem igazán haladtam, mert neki kezdtem (és be is fejeztem) egy igényes munkának. Egy nyári fanart tele mindenféle cuccal és egy doboz fantával. Elég jó lett. Azt is feltettem a csoportba de remélem hogy az a gyerek nem lopja be. Ma viszont gazdagítottam a divattervezős portfóliómat 2 rajzzal. Tök jók lettek. Többek közt azért mert az egyik modellnek Elsas (Frozen) hajat rajzoltam. Asszem most már megrajzolom az összes ruhát amit nyáron eddig terveztem. Tiszta rossz mert mostanában nem jut eszembe egyetlen épkézláb ruhaterv sem...

 Amúgy általában álmatlanságban szenvedek mert kb hajnali fél 1-ig Braddel chatelek. Ami kicsit kezd ellaposodni. Minden beszélgetés elején elsütöm azt hogy "Álmos vagy?" amire ő mindig nemmel válaszol egy nagy :D jellel. Aztán tegnap eléggé bunkó volt így ma csak 2 mondatot beszéltünk. Komolyan nem is értem miért ne szakítunk. Én tudom hogy én miért nem: mert már kb 1 éve szeret(t)em és valahogy nem akaródzik elengedni. Meg persze amiatt a Monica nevű csaj miatt, aki az első adandó alkalommal rárepülne. Ő meg nem tudom miért nem szakít. (Ne értsetek félre, nem szeretném hogy szakítsunk, csak valahogy nem jó így.)

 Asszem ennyi lenne. Még talán csak annyi hogy először életemben játszottam orgonán, és tiszta jó volt. Viszont a zongora tudásomat hivatalosan is fejlődésképtelenné nyilvánítom. Nem tudok megtanulni egy darabot sem. Na de mindegy is. Azt hiszem mennem kéne aludni mert, előbb utóbb bele halok ebbe az életmódba.

Rosalia