Day 41.

Day 41.

Hát azt hiszem ez őrült egy nap volt. Kezdjük is azzal, ami éjfélkor történt. Bár azt terveztem, hogy akkor szakítok Braddel, végül, nem úgy lett. Elmeséltem neki őrült álmomat, amit  nektek nem írok. Két okból kifolyólag:

1. Nagyon hosszú, és megrázó.

2. Szerintem rosszat álmodnátok ti is utána :D

 Szóval éjfél után elmeséltem Bradnek az egészet. Máshogy reagált mint vártam. Azt hiszem kellemesen csalódtam. Próbált megnyugtatni, ami nagyon aranyos volt tőle, és végül tök jól elbeszélgettünk az ilyen "álmos" dolgokról. És mi után elköszönt még odaírta hogy szeret <3. Olyan édes! Így végül nem szakítottunk, hanem helyre jöttek a dolgok.

 Reggel viszont teljesen kialvatlan voltam a késő éjszakai fent lét miatt, így fél tizenegykor keltem. Ahogy felkeltem mehettem le sütni anyámmal sütit útra valónak. Bizony. Elutazunk. És hova? Na? A Balatonra. Hurrá. Őszinte lelkesedés. Nem mintha nem örülnék a Balatonnak, csak hát ott lesz anyám pasija is, akit hát nem szívlelek igazán. De ami pozitívum, hogy előtte beugrunk a Csepel plázába, ami a legjobb hely a vásárlásra. Olcsó, és jó :D. Meg most kaptam egy kis pénzt a nagyanyámtól is, úgyhogy van miből költekezzek.

 Egyébként az összepakolás egy rémálom volt. Anyám ordított, David problémázott, én meg az egészet csak néztem, de aztán persze megint kellett segítsek, valakinek. Tényleg! Nem is ebédeltem... Aztán délután már minden nyugodtabb volt. David valahogy rávett hogy játsszak egy gépes játékkal. Már régebbről tudom miről van szó benne. Az a neve hogy Mu online. Csak szörnyeket kell benne öldökölni. Más értelme nincs. Azért viszont jó volt vele játszani.

 Most viszont megyek, mert még el kell intézzek pár dolgot. Egy hétig nem leszek sajnos, de ha visszajöttem beszámolok. :)

Rosalia

Day 39-40.

Day 39-40.

 Hát azt kell mondjam ha valami összedől, lesz ami felvirágzik. Ez azért is igaz mert tuti hogy ma valami összedől. 
 A helyzet az hogy volt egy fura álmom. Elég valóságosnak tűnt, és valószínűleg meg is fog történni ha hagyom. De miért is ne hagynám.
 Na de akkor sorjában. Tegnap megkérdeztem anyámtól, hogy eljöhet-e hozzánk Emma, mert apa nem engedte hogy eljöjjön a Balatonra. Ő meg beleegyezett, úgyhogy ha visszajöttünk Balatonról, akkor négy napra átjön. Tiszta jó! Egyébként Emmával sokat beszéltem ma. De erről később. Anyám tegnap délelőtt hisztizett (valszeg ez már titeket sem lep meg :D). Mondjuk nem értem miért, mert ma van a szülinapja. Én egy pandora karkötőt csináltam neki. (Házilag az egészet! :). Aztán mily meglepő, délután eljött a pasija is. Azért volt esze a nagyanyámnak is, mert azt mondta hogy amíg nincs itt addig köszöntsük fel anyámat. Hát a szép karkötőt nem igazán értékelte. Nem is hordja. Persze attól odavolt, hogy David egy rózsát adott neki (amit amúgy a papám vágott anyám kertjéből :D). De ez most mindegy.
 Aztán jött a pasija, és miután ő megérkezett hirtelen jobb kedve lett. Lehívott a szobámból pingpongozni. Kb annyi kedvem volt mint a kecskének akit a vágóhídra visznek. De egész jól sült el. Elég ritka hogy anyámmal normális hangnemben lehet beszélni, de most sikerült. Most nem is olyan agresszív. Érdekes.
 A mai nap pedig átlagosan telt, de nem ez a legfontosabb. Ugyanis tegnap nagyon nagy hülyeséget álmodtam. Közben meg kétszer felébredtem. Mármint az álmomban. Az volt hogy Brad szakított velem, de valami olyan brutál helyen. Asszem egy templomban. Aztán ott volt Monica is. Ezután felébredtem (utólag kiderült, hogy csak álmomban), és megnyugodtam, hogy fúh nem is szakítottunk. Aztán oda ültem a gépem elé, és valami olyasmit tett ki a facebookra, hogy "sajnálom ha ezzel megbántok valakit de nem hiszem hogy ez menne, úgyhogy egy másik lányt keresek."......majdnem beájultam. Most miiii vann????
 Aztán felkeltem. Kétszer is leellenőriztem a face falát, és az üzeneteinket is, de nem találtam semmi ilyesmit. Aztán ráírtam hogy itt van -e, és mikor visszaírt hogy igen, odaírtam hogy fú de jó, meg nem is hittem hogy vissza ír. Erre meg ilyen bunkó stílusban válaszolt, és azt hittem hogy most vége. Valszeg estig vége is lesz. De azt megírom majd nektek.
 Aztán még történt egy fontos esemény. Indítottam egy másik blogot. Itt a linkje: http://whatafashionnn.blogspot.com/  Arról írok benne hogy milyen életet szeretnék. Vagyis hát inkább olyan mintha a jövőbeli énem írná. Remélem néhányan majd megnézitek :). Egyébként ott is álneveket használok :D.

Rosalia

Day 35-38.

Day 35-38.

Ha az ember elvált szülők gyereke, akkor szembe kell nézni az olyan dolgokkal, mint az idegesítő rokonok, akik a válásig nem foglalkoztak veled, de most majd megvesznek hogy a családfa annak a részét szeresd jobban, amelyikbe ők is tartoznak. Vagy lehet hogy csak az én családom ilyen idióta?

 A hétvége elég gáz volt. Apámnál voltunk Daviddel. Sajna nem úgy sikerült ahogy vártam. Mikor éppen anyámnál vagyok, akkor mindig azt akarom hogy az apámhoz mennyünk, de ez fordítva is így van. Persze nem mindig. Például sulis időszakban utálok apámhoz menni, mert akkor nem visz rá semmi a tanulásra. Mivel most nyár van így azt hittem jobb lesz.

 Először is úgy terveztem hogy elmegyünk strandra, de azt elmosta az eső. Bár talán jobb is. David szombaton kiment a forma1-re., így apámmal elmentünk a Pólus Centerbe, és megvettük az Avatart dvd-n. Meg vettünk 10 darab A1-es lapot. Én mikor megláttam  majdnem beájultam. Annyira nagyok azok a lapok. Persze mivel nem tudtuk normálisan hurcolászni, apám azt mondta hogy tekerjük fel. Szó sem lehetett róla, de kirángatta a kezemből, mire mind a 10 lap behajlott. Én ezen totál kibuktam mert azért elég kár azokért a lapokért. Szerencsére még a boltban voltunk, így ki tudtam cserélni őket. 

Ezután apámhoz mentünk, és megkaptam előre a szülinapi ajándékomat a keresztanyámtól. Megdobott pénzzel, és egy propaganda könyvvel. Pffff..... Már nem is érdemes ezen kiakadni. Az apám felőli családom amúgy se túl jó. Alig ismernek miket, apám pedig mikor nála vagyunk mindig azt akarja hogy beszéljünk velük. Ez kb annyiból áll hogy ők sztorizgatnak valami hülyeségről, vagy csak egyszerűen olyan kérdéseket tesznek fel hogy "milyenek a jegyeim?" vagy "hogy megy a zenélés?" vagy hogy "milyen hangszeren is játszom?" :D. Kész röhej.

 Aztán másnap szerencsére a bátyám és apám elmentek templomba, én meg folytattam semmittevésem. Amúgy meg beszéltem Eltonnal, Emmával, meg Braddel. Viszont azután hogy visszajöttek eléggé összebalhéztunk. Utálok úgy veszekedni hogy tudom hogy nekem van igazam.Tulajdonképpen azon veszekedtünk, hogy David mindent kritizált amit csak csináltam. Erre vissza szóltam neki, mire ő totál hülyeségekkel erőlködött. Erre apám az ő pártjára állt (mondjuk őt nem kérdezte senki), és mikor visszaszóltam nekik, teljesen normálisan, kiröhögtek. Utálom mikor ilyen hülyék. Ki sem tudom fejezni mennyire utálom őket ilyenkor.

 Aztán hazamentünk. Anyám sem lóg ki a sorból ha veszekedésről van szó, de valamiért most egészen normális volt. Másnap meg nagyon korán keltem. Nem, nem magamtól. Persze már megint kellett valami hülyeséget csinálnom aznap, amihez totál nem volt kedvem, de a végén egész jól sült el. El kellett menjek a temetőbe nagyanyámmal. Út közben beszélgettünk, és tök jó dolgokat tárgyaltunk ki. Aztán a temetőből visszafele jövet bementünk a kis boltba, ahol nézegettem a körömlakkokat, erre nagyanyám azt mondta hogy vegyünk egyet, és akkor majd együtt kilakkozzuk a körmünket. OMG. XD. Még most is szakadok rajta. De tiszta jó volt. Pirosat vettünk ami duplán jó. Még az én körmeim is szépek lettek.

 Ma viszont jött a fekete leves. Reggel azzal keltett anyám hogy azonnal megyünk Melinda nénihez németre. Ha mondta is, teljesen elfelejtettem, így abszolút kómásan ordítottam le hogy miért nem szólt. Nem is tudtam megszólalni az órán. De azért egy felnőtt csak fel tudja fogni hogy az ember agya nem fog olyan gyorsan reggel kelés után. mikor hazajöttünk anyám nem volt már otthon. Ebédeltem aztán beszéltem Braddel. Majd holnap elmesélem hogy is állunk most Braddel, mert most fáradt vagyok hozzá. 

Rosalia

Day 31-34.

Day 31-34.

Ismét nem szolgálhatok túl nagy infókkal. Lassan az őrületbe kerget az unalom. Persze azért kis dolgok becsúsztak. Például beszéltem apámmal. Oké érdemben mégsem, mert csak annyit mondtam neki hogy majd szombaton mindent beszéljünk meg a balatonozásról. Emma persze totál izgatott. Az viszont elég rossz hogy semmi sem biztos.

 Ami még fontos hogy mivel nem rég felraktam a rajzaimat egy facebookos csoportba, megkeresett az a gyerek akiről már korábban szót ejtettem. Végül kiderült mit akart. Ugyanis azzal a tervvel állt elő, hogy mi lenne ha indítanánk "közösen" egy oldalt ahova kiraknánk rajzolós tutoriálokat. Én persze a kialvatlan bambulós fejemmel azonnal belementem, de még nem tudtam mi lesz a vége. A gyereknek elküldtem a rajzokat, és ő ki is tette csak hogy engem nem vett be adminnak. Aztán még volt képe azt kérni, hogy vegyem be az én oldalamra is. Mekkora idióta! Utálom az ilyen embereket.

A rajzaimmal viszont nem igazán haladtam, mert neki kezdtem (és be is fejeztem) egy igényes munkának. Egy nyári fanart tele mindenféle cuccal és egy doboz fantával. Elég jó lett. Azt is feltettem a csoportba de remélem hogy az a gyerek nem lopja be. Ma viszont gazdagítottam a divattervezős portfóliómat 2 rajzzal. Tök jók lettek. Többek közt azért mert az egyik modellnek Elsas (Frozen) hajat rajzoltam. Asszem most már megrajzolom az összes ruhát amit nyáron eddig terveztem. Tiszta rossz mert mostanában nem jut eszembe egyetlen épkézláb ruhaterv sem...

 Amúgy általában álmatlanságban szenvedek mert kb hajnali fél 1-ig Braddel chatelek. Ami kicsit kezd ellaposodni. Minden beszélgetés elején elsütöm azt hogy "Álmos vagy?" amire ő mindig nemmel válaszol egy nagy :D jellel. Aztán tegnap eléggé bunkó volt így ma csak 2 mondatot beszéltünk. Komolyan nem is értem miért ne szakítunk. Én tudom hogy én miért nem: mert már kb 1 éve szeret(t)em és valahogy nem akaródzik elengedni. Meg persze amiatt a Monica nevű csaj miatt, aki az első adandó alkalommal rárepülne. Ő meg nem tudom miért nem szakít. (Ne értsetek félre, nem szeretném hogy szakítsunk, csak valahogy nem jó így.)

 Asszem ennyi lenne. Még talán csak annyi hogy először életemben játszottam orgonán, és tiszta jó volt. Viszont a zongora tudásomat hivatalosan is fejlődésképtelenné nyilvánítom. Nem tudok megtanulni egy darabot sem. Na de mindegy is. Azt hiszem mennem kéne aludni mert, előbb utóbb bele halok ebbe az életmódba.

Rosalia

Day 29-30.

Day 29-30.

 Elég hosszúak a napok. Nagyon unalmas. Tegnap sem csináltam semmit., csak rajzoltam, és zongoráztam. Nagyon rákaptam erre a sellős témára. egyébként lassan megőrülök, mert annyi helyen látok balatonos hirdetéseket, hogy elegem van. Nem mehetek úszni sehova :(. Egyébként beszéltem apukámmal, és csak 24.-én jön haza, így még nem tudtam elmondani neki a "nagy tervemet". És külföldre mégsem telefonálhatok 1 órát..... Amúgy még tegnap beszéltem Braddel is, és egy kicsit......sok mindent mondtam neki. Nos azt hiszem kb nemsokára vagy ő szakít velem, vagy én. 

 Ma már kicsit több dolog történt. Na jó ma se volt semmi. Reggel 7-kor keltem fel. Komolyan! Azt sem tudtam hogy nyári szünetben van ilyen. Lementem a konyhába, ahol tuti hogy mielőtt lejöttem veszekedtek, mivel a bátyám duzzogott, az anyám meg villámot szórt a szemével a nagyanyámra, és rám is mikor köszöntem. Már megszoktam ezeket az általános hisztiket, úgyhogy rájuk hagytam. Kinyitottam a hűtőt, és mivel nem volt benne semmi, becsuktam, és felmentem... volna, de anyám megkérdezte olyan gúnyos hangsúllyal, hogy "nincs semmi amit szívesen ennék?". Reggel elég sokszor nem fogom fel a szarkazmust, így csak annyit mondtam hogy "NEM". Erre nagyanyám azt mondta, hogy akkor menjek le vele a boltba. Én kb válaszra se méltattam olyan kómás voltam. Feljöttem és 2048-aztam mire nagyanyám felkiabált hogy lemegyek-e a boltba. Akkora már sikerült kb felfognom hogy mit kérdezett, de egyértelműen megint nemet mondtam. Tuti hogy a boltos kiszúrt volna azután a krumplikérős incidens után. Erre a nagyanyám megsértődött, és hisztizett egy sort. Ráhagytam, és mikor elment eszembe jutott, hogy anyám mit mondott mielőtt elment volna Daviddel otthonról. El kellett mosogatnom (sssssz...... utálok mosogatni. Na de ki szeret). Aztán ki kellett teregetnem a ruhákat. Ezzel volt egy kis probléma, ugyanis mikor kiterítettem a a ruhákat, beleakadtam egy pókhálóba. Aztán még egybe. Aztán megint, és egy pók majdnem felmászott rám. Brrrrrrrrr. Otthagytam a ruhák felét a kosárban. Á nem volt gáz...

 Aztán bejöttem és gyakoroltam zongorán, meg rajzoltam mint mindig. Egyébként felraktam pár cuccomat egy facebookos oldalra, és remélem el is adhatom a cuccaimat. Nagyon kéne egy kis költőpénz a Balatonra. De ez nem fontos. Eddig még nem volt vevő. Aztán unatkoztam. Tiszta rossz szinte egyedül lenni itthon.

 Csináltam ebédet, aztán hazajött anyám. Ezután sem volt semmi :////. Várom már hogy apa haza jöjjön. Este viszont anyám közölte, hogy holnap megint el kell mennünk németezni Melinda nénihez. Tök gáz. Utálok németezni nyáron. Hát még milyen lett volna ha megbukok fizikából.... atya ég azt nem, éltem volna túl.

 Most pedig azt várom hogy Brad visszaírjon, mert most vendégek voltak náluk... Tényleg, ma az egyik rajzom alá kommentelt egy gyerek, aki azt kérte, hogy írjak neki. Végül is írtam, de nem válaszolt. De rendesnek tűnik. Emmával ma nem sikerült beszélnem mert nem volt fenn facen. Vagyis reggel fenn volt, de akkor még nem voltam ébren. Remélem nem így fog eltelni az egész szünet augusztusig.

Rosalia

Day 28.

Day 28.

Hát  asszem elég lassan fog  eltelni a nyár augusztusig. Most kb a napok átlagosak. Ma újat rajzoltam, és megint sellőset :D. Az előzőhöz képest valamivel jobb.

 Apámmal sajnos nem sikerült beszélnem, mert nem értem el sehogy sem.... na jó az igazság az hogy egyrészt még azt sem tudom hogy hazajött-e Erdélyből, és hát.. nem igazán tudom neki hogy megmondani hogy "bocsi de elhívtam a Balatonra az egyik barátnőmet. Tudom hogy a szállásért fizetni kell de elfér. Ugye bármit kérhetek szülinapomra. Na?? NAAA???". Oké ez egy kicsit nyers lehet, de nagyon szeretném hogy eljöjjön Emma. Amiket néha tudok mondani, az azért van mert általában fel vagyok húzva. De már hiányzik. Persze apám totál megértő de erre a válasza 90 százalékban az lenne hogy Nem.

 Amúgy kezdek beleőrülni abba hogy a közelben nincs víz. Úszni akarok na! Csak a baj az hogy nem mehetek be a városba uszodázni, mert nincs bérletem. Na meg egyedül nem is lenne jó. Mivel mára sikerült totál tébolyultan járkálni itthon, ezért belemásztam a kerti hordónkba, mert víz volt benne. Oké lehet röhögni :D. De persze nem volt az igazi. Tudjátok milyen az a tipikus "balatonos" feeling. Beúszni a stégekre, lángost és halat enni. Meg most hogy van új fürdőruhám biztos nem fogok feszengeni a parton. Tavaly egyébként volt egy ilyen velem. Két srác megszólított engem és Mileyt. Elhívtak a vitorlásukra, persze nem mentünk, mert tudtuk hogy anyám mit szólt volna ehhez. 

 Egyébként most nem sokat kommunikálok senkivel, csak Braddel, de azt nem is lehet nagyon beszélgetésnek nevezni. Tavaly nyáron is beszéltünk minden nap de az másmilyen volt. Akkor ha üzenetet kaptam tőle, akkor rögtön vigyorogtam, de most kb csak elintézem egy vállrántással mert "ráér válaszolni". Nem akarok vele szemét lenni de ez van.... Valahogy ez más mint régen. Fóton minden olyan tuti volt, és tökre mentek a dolgaink.

 Más még nem nagyon történt ma, csak elkezdtem még egy korált. Most már tudok egyet hibátlanul, kettőt pedig majdnem :D. Eddig nem is tudtam milyen jó a zongorázás, pedig mostanság minden nap gyakorlok. 

 Na mindegy. Mivel nem tudok többet írni, ezért ha nem baj elmesélek valamit régről. Vagyis nem olyan régről, csak tavaly nyárról. Tulajdonképpen azért mert idén nem megyek Erdélybe, és gondoltam elmondom milyen hogy azért a múltamat is ismerjétek :).

 Általában reggel szoktunk indulni, de a tavalyi kivétel volt. Délutánra sikerült mindent összecuccolnunk. Mivel anyám és apám elváltak, csak hárman mentünk Daviddel és apával. Az utat nagyjából végigaludtam, de ilyenkor általában vicces sztorik születnek. Apukám tud románul, és a határon mindig sokat röhögünk a határőrökön. Viccesen mondják hogy "Rosalia" :D. Ezt leszámítva viszont nem izgi az út. De mikor odaérünk mindig van nagy "örülés". 

 Tavaly az uncsitesóm, Veronica már a kapuban várt minket. Ott volt még a keresztanyám is, aki nagyon jól főz. Az ebéd is isteni volt. Aztán jött életem megkeserítője, a legnagyobb szégyen a családban, akit legszívesebben letagadnék tadadadamm: a nagyapám. Elég bunkó velünk Daviddel. A kedvenc unokája amúgy Veronica. Persze miután kiosztott engem hogy miért nem zenélek (oké idén kezdtem komolyan foglalkozni a zenével), elmentünk kicsomagolni. Persze ez a nyaralás sem volt olyan mint mindig (miért is lett volna olyan :D), mert eddig az Veronicánál aludtam az emeleten, most meg lenn, Daviddel. Képzelhetitek milyen boldog voltam....

 Egyébként ott elég jól telik az idő, mert Veronicával sokszor mentünk el vásárolni, meg fagyizni. Most persze ez sem volt olyan mint mindig :D. ugyanis Verának el kellett mennie minden nap mazsorett edzésre. Igen minden nap, délelőtt. Ezért én olyankor vagy Braddel dumáltam, vagy a világ legrosszabb könyvét, az Alkonyatot olvastam. Ennyire nem lehet unatkozni... Esténként viszont telefon betyárkodtunk, meg persze Braddel beszéltem. Egyébként akkor kb az egész napot végigbeszéltük Braddel,pedig nem is volt semmi konkrét témánk. Mondjuk most se de mindegy.

 Aztán jött Vera fellépése, amit máig emlegetünk. Mármint nem a fellépés részét, hanem az utána lévő utcabált. A fellépés elég unalmas volt. Főleg a hőségben, de megérte. Este viszont utcabál volt :D. Ami azért érdekes, mert láttunk egy részeg csövest egy kutyával, aki mindenkihez odament, és kiabált. Persze ez nem volt olyan érdekes, mert hát chh mindenki részeg volt 60 méteres körzetünkben. De aztán a csöves elesett, és mikor felkelt, rátámaszkodott a mellette lévő kutyára, és úgy állt fel :D. Vera pedig (aki tájszólással beszélt) egyszer csak azt mondta (szó szerint idézem): "Szegény kutya háta hogy bétojpadt" xD. Na ezen behaltam. :D

 Másnap viszont Vera elment a másik nagyszüleihez, így 2 napig egyedül voltunk. Utána meg el kellett menjek egy táborba, ahova nagyon nem akartam menni, de aztán mégis jól sült el. De ezt majd máskor megírom. Most túl hosszú lenne. Holnapra viszont szurkoljatok :).

Rosalia

Day 26-27.

Day 26-27.

Nincs jobb mint 2 olyan nap mikor aránylag nyugalmam van. Tegnap ugyanis gyakoroltam egy keveset, és már jó megy a zongora is, meg a rajz is. Igen a rajz. Tök jó ötleteim vannak. Elkapott a "nyár roham" vagy mi, mert rajzoltam 2 sellőt. Na jó az egyik nem sellő hanem Csikóhallány :D. Nem is én lennék ha nem jutna eszembe ekkora furaság. Egyébként jól sikerült, éééés még anyám is megdicsérte. Ami elég nagy szó.

 Tegnap lényegében még csak annyi történt hogy szétválogattam az ékszereimet, mert nagytakarítás volt. Mindenféle cuccot találtam, többek között a csikóhalas nyakláncomat (vajon honnan jött a rajz ötlet :)), amit még 8 évesen kaptam Davidtól. Mikor még jó fej volt. Aztán megtaláltam anyám régi aranymedálját. Annyira nem díszes, de nagyon szép. Olyan kinyithatós medál amibe képet lehet rakni. Megkérdeztem volt-e benne valami még régen, de állítólag nem :). Tök jó majd rakatok bele valamit.

 Ami ma történt már jobb valamivel. (Illetve a tegnapi nap se volt rossz :D.) Kaptam ma egy mini széfet. Nem nagy cucc, épphogy elférnek benne az értékes cuccaim. (Mint a csikóhalas nyakláncom :)) Aztán még ma is gyakoroltam egy keveset zongorán, és elkezdtem játszani az I heard the voice of jesust. Nagyon szép dal, és Fóton a kamaraesten is az énekeltük a szolfézscsoportommal :). Egyébként ma fél 8-kor keltem fel, ami nagy csoda, mert eddig mindig 11 körül keltem.

 Ami pedig a külvilággal való kommunikációmat illeti: nos, sokat beszéltem Braddel, és eléggé elbizonytalanodtam. Nem hinném hogy fenn tudnánk tartani ezt az "egészet", ha nem találkozunk többet. Ami még rossz, az az hogy kíváncsi a blogra, de persze ismerősöknek nem publikálom. Még a végén az összes megutálna. Csak az a baj hogy nem tudok valami jól titkot tartani... Amúgy még beszéltem Emmával is, és azt hittem mérges lesz vagy ilyesmi, de nagyon jót dumáltunk (ja kb 4 percig :)))). Beszéltem Eltonnal is, de neki hamar mennie kellett mert egész nyáron be van táblázva. Tök rossz mert szívesen találkoztam volna vele. Ő az egyetlen olyan barátom, akiről egy rossz szót nem tudnék szólni. Tegnap még keresgéltem egy keveset facebookon, és ránéztem a nővérem, Miley adatlapjára is. Régen amíg még találkoztunk nagyon jó fejnek tartottam és nagyon jó társaság volt. Tulajdonképpen a tavalyi "álomnyaralást" a Balatonon anyámmal és a pasijával, azért bírtam ki mert ő ott volt. Most meg lenn lakik vidéken a pasijával, és már velünk sem beszél. Rossz így nélküle. Pedig most hogy nemsokára itt az újabb "családi balatonozás", eléggé rosszul fogom viselni.

 Apropó Balaton. Apámmal is megyünk nyaralni, és a szülinapom pont akkorra esik. Azt fogom kérni apámtól, hogy eljöhessen velünk Emma is. Tudom milyen szemét dolog családi nyaralásra nem családtagot vinni, de na.... szülinapom lesz :D. Azt hiszem már csak meg kell dumálnom a dolgokat, ha meg nem jön be, akkor se lesz gond (szerintem).Szurkoljatok :).

Rosalia