Day 39-40.

Day 39-40.

 Hát azt kell mondjam ha valami összedől, lesz ami felvirágzik. Ez azért is igaz mert tuti hogy ma valami összedől. 
 A helyzet az hogy volt egy fura álmom. Elég valóságosnak tűnt, és valószínűleg meg is fog történni ha hagyom. De miért is ne hagynám.
 Na de akkor sorjában. Tegnap megkérdeztem anyámtól, hogy eljöhet-e hozzánk Emma, mert apa nem engedte hogy eljöjjön a Balatonra. Ő meg beleegyezett, úgyhogy ha visszajöttünk Balatonról, akkor négy napra átjön. Tiszta jó! Egyébként Emmával sokat beszéltem ma. De erről később. Anyám tegnap délelőtt hisztizett (valszeg ez már titeket sem lep meg :D). Mondjuk nem értem miért, mert ma van a szülinapja. Én egy pandora karkötőt csináltam neki. (Házilag az egészet! :). Aztán mily meglepő, délután eljött a pasija is. Azért volt esze a nagyanyámnak is, mert azt mondta hogy amíg nincs itt addig köszöntsük fel anyámat. Hát a szép karkötőt nem igazán értékelte. Nem is hordja. Persze attól odavolt, hogy David egy rózsát adott neki (amit amúgy a papám vágott anyám kertjéből :D). De ez most mindegy.
 Aztán jött a pasija, és miután ő megérkezett hirtelen jobb kedve lett. Lehívott a szobámból pingpongozni. Kb annyi kedvem volt mint a kecskének akit a vágóhídra visznek. De egész jól sült el. Elég ritka hogy anyámmal normális hangnemben lehet beszélni, de most sikerült. Most nem is olyan agresszív. Érdekes.
 A mai nap pedig átlagosan telt, de nem ez a legfontosabb. Ugyanis tegnap nagyon nagy hülyeséget álmodtam. Közben meg kétszer felébredtem. Mármint az álmomban. Az volt hogy Brad szakított velem, de valami olyan brutál helyen. Asszem egy templomban. Aztán ott volt Monica is. Ezután felébredtem (utólag kiderült, hogy csak álmomban), és megnyugodtam, hogy fúh nem is szakítottunk. Aztán oda ültem a gépem elé, és valami olyasmit tett ki a facebookra, hogy "sajnálom ha ezzel megbántok valakit de nem hiszem hogy ez menne, úgyhogy egy másik lányt keresek."......majdnem beájultam. Most miiii vann????
 Aztán felkeltem. Kétszer is leellenőriztem a face falát, és az üzeneteinket is, de nem találtam semmi ilyesmit. Aztán ráírtam hogy itt van -e, és mikor visszaírt hogy igen, odaírtam hogy fú de jó, meg nem is hittem hogy vissza ír. Erre meg ilyen bunkó stílusban válaszolt, és azt hittem hogy most vége. Valszeg estig vége is lesz. De azt megírom majd nektek.
 Aztán még történt egy fontos esemény. Indítottam egy másik blogot. Itt a linkje: http://whatafashionnn.blogspot.com/  Arról írok benne hogy milyen életet szeretnék. Vagyis hát inkább olyan mintha a jövőbeli énem írná. Remélem néhányan majd megnézitek :). Egyébként ott is álneveket használok :D.

Rosalia

Day 35-38.

Day 35-38.

Ha az ember elvált szülők gyereke, akkor szembe kell nézni az olyan dolgokkal, mint az idegesítő rokonok, akik a válásig nem foglalkoztak veled, de most majd megvesznek hogy a családfa annak a részét szeresd jobban, amelyikbe ők is tartoznak. Vagy lehet hogy csak az én családom ilyen idióta?

 A hétvége elég gáz volt. Apámnál voltunk Daviddel. Sajna nem úgy sikerült ahogy vártam. Mikor éppen anyámnál vagyok, akkor mindig azt akarom hogy az apámhoz mennyünk, de ez fordítva is így van. Persze nem mindig. Például sulis időszakban utálok apámhoz menni, mert akkor nem visz rá semmi a tanulásra. Mivel most nyár van így azt hittem jobb lesz.

 Először is úgy terveztem hogy elmegyünk strandra, de azt elmosta az eső. Bár talán jobb is. David szombaton kiment a forma1-re., így apámmal elmentünk a Pólus Centerbe, és megvettük az Avatart dvd-n. Meg vettünk 10 darab A1-es lapot. Én mikor megláttam  majdnem beájultam. Annyira nagyok azok a lapok. Persze mivel nem tudtuk normálisan hurcolászni, apám azt mondta hogy tekerjük fel. Szó sem lehetett róla, de kirángatta a kezemből, mire mind a 10 lap behajlott. Én ezen totál kibuktam mert azért elég kár azokért a lapokért. Szerencsére még a boltban voltunk, így ki tudtam cserélni őket. 

Ezután apámhoz mentünk, és megkaptam előre a szülinapi ajándékomat a keresztanyámtól. Megdobott pénzzel, és egy propaganda könyvvel. Pffff..... Már nem is érdemes ezen kiakadni. Az apám felőli családom amúgy se túl jó. Alig ismernek miket, apám pedig mikor nála vagyunk mindig azt akarja hogy beszéljünk velük. Ez kb annyiból áll hogy ők sztorizgatnak valami hülyeségről, vagy csak egyszerűen olyan kérdéseket tesznek fel hogy "milyenek a jegyeim?" vagy "hogy megy a zenélés?" vagy hogy "milyen hangszeren is játszom?" :D. Kész röhej.

 Aztán másnap szerencsére a bátyám és apám elmentek templomba, én meg folytattam semmittevésem. Amúgy meg beszéltem Eltonnal, Emmával, meg Braddel. Viszont azután hogy visszajöttek eléggé összebalhéztunk. Utálok úgy veszekedni hogy tudom hogy nekem van igazam.Tulajdonképpen azon veszekedtünk, hogy David mindent kritizált amit csak csináltam. Erre vissza szóltam neki, mire ő totál hülyeségekkel erőlködött. Erre apám az ő pártjára állt (mondjuk őt nem kérdezte senki), és mikor visszaszóltam nekik, teljesen normálisan, kiröhögtek. Utálom mikor ilyen hülyék. Ki sem tudom fejezni mennyire utálom őket ilyenkor.

 Aztán hazamentünk. Anyám sem lóg ki a sorból ha veszekedésről van szó, de valamiért most egészen normális volt. Másnap meg nagyon korán keltem. Nem, nem magamtól. Persze már megint kellett valami hülyeséget csinálnom aznap, amihez totál nem volt kedvem, de a végén egész jól sült el. El kellett menjek a temetőbe nagyanyámmal. Út közben beszélgettünk, és tök jó dolgokat tárgyaltunk ki. Aztán a temetőből visszafele jövet bementünk a kis boltba, ahol nézegettem a körömlakkokat, erre nagyanyám azt mondta hogy vegyünk egyet, és akkor majd együtt kilakkozzuk a körmünket. OMG. XD. Még most is szakadok rajta. De tiszta jó volt. Pirosat vettünk ami duplán jó. Még az én körmeim is szépek lettek.

 Ma viszont jött a fekete leves. Reggel azzal keltett anyám hogy azonnal megyünk Melinda nénihez németre. Ha mondta is, teljesen elfelejtettem, így abszolút kómásan ordítottam le hogy miért nem szólt. Nem is tudtam megszólalni az órán. De azért egy felnőtt csak fel tudja fogni hogy az ember agya nem fog olyan gyorsan reggel kelés után. mikor hazajöttünk anyám nem volt már otthon. Ebédeltem aztán beszéltem Braddel. Majd holnap elmesélem hogy is állunk most Braddel, mert most fáradt vagyok hozzá. 

Rosalia

Day 31-34.

Day 31-34.

Ismét nem szolgálhatok túl nagy infókkal. Lassan az őrületbe kerget az unalom. Persze azért kis dolgok becsúsztak. Például beszéltem apámmal. Oké érdemben mégsem, mert csak annyit mondtam neki hogy majd szombaton mindent beszéljünk meg a balatonozásról. Emma persze totál izgatott. Az viszont elég rossz hogy semmi sem biztos.

 Ami még fontos hogy mivel nem rég felraktam a rajzaimat egy facebookos csoportba, megkeresett az a gyerek akiről már korábban szót ejtettem. Végül kiderült mit akart. Ugyanis azzal a tervvel állt elő, hogy mi lenne ha indítanánk "közösen" egy oldalt ahova kiraknánk rajzolós tutoriálokat. Én persze a kialvatlan bambulós fejemmel azonnal belementem, de még nem tudtam mi lesz a vége. A gyereknek elküldtem a rajzokat, és ő ki is tette csak hogy engem nem vett be adminnak. Aztán még volt képe azt kérni, hogy vegyem be az én oldalamra is. Mekkora idióta! Utálom az ilyen embereket.

A rajzaimmal viszont nem igazán haladtam, mert neki kezdtem (és be is fejeztem) egy igényes munkának. Egy nyári fanart tele mindenféle cuccal és egy doboz fantával. Elég jó lett. Azt is feltettem a csoportba de remélem hogy az a gyerek nem lopja be. Ma viszont gazdagítottam a divattervezős portfóliómat 2 rajzzal. Tök jók lettek. Többek közt azért mert az egyik modellnek Elsas (Frozen) hajat rajzoltam. Asszem most már megrajzolom az összes ruhát amit nyáron eddig terveztem. Tiszta rossz mert mostanában nem jut eszembe egyetlen épkézláb ruhaterv sem...

 Amúgy általában álmatlanságban szenvedek mert kb hajnali fél 1-ig Braddel chatelek. Ami kicsit kezd ellaposodni. Minden beszélgetés elején elsütöm azt hogy "Álmos vagy?" amire ő mindig nemmel válaszol egy nagy :D jellel. Aztán tegnap eléggé bunkó volt így ma csak 2 mondatot beszéltünk. Komolyan nem is értem miért ne szakítunk. Én tudom hogy én miért nem: mert már kb 1 éve szeret(t)em és valahogy nem akaródzik elengedni. Meg persze amiatt a Monica nevű csaj miatt, aki az első adandó alkalommal rárepülne. Ő meg nem tudom miért nem szakít. (Ne értsetek félre, nem szeretném hogy szakítsunk, csak valahogy nem jó így.)

 Asszem ennyi lenne. Még talán csak annyi hogy először életemben játszottam orgonán, és tiszta jó volt. Viszont a zongora tudásomat hivatalosan is fejlődésképtelenné nyilvánítom. Nem tudok megtanulni egy darabot sem. Na de mindegy is. Azt hiszem mennem kéne aludni mert, előbb utóbb bele halok ebbe az életmódba.

Rosalia

Day 29-30.

Day 29-30.

 Elég hosszúak a napok. Nagyon unalmas. Tegnap sem csináltam semmit., csak rajzoltam, és zongoráztam. Nagyon rákaptam erre a sellős témára. egyébként lassan megőrülök, mert annyi helyen látok balatonos hirdetéseket, hogy elegem van. Nem mehetek úszni sehova :(. Egyébként beszéltem apukámmal, és csak 24.-én jön haza, így még nem tudtam elmondani neki a "nagy tervemet". És külföldre mégsem telefonálhatok 1 órát..... Amúgy még tegnap beszéltem Braddel is, és egy kicsit......sok mindent mondtam neki. Nos azt hiszem kb nemsokára vagy ő szakít velem, vagy én. 

 Ma már kicsit több dolog történt. Na jó ma se volt semmi. Reggel 7-kor keltem fel. Komolyan! Azt sem tudtam hogy nyári szünetben van ilyen. Lementem a konyhába, ahol tuti hogy mielőtt lejöttem veszekedtek, mivel a bátyám duzzogott, az anyám meg villámot szórt a szemével a nagyanyámra, és rám is mikor köszöntem. Már megszoktam ezeket az általános hisztiket, úgyhogy rájuk hagytam. Kinyitottam a hűtőt, és mivel nem volt benne semmi, becsuktam, és felmentem... volna, de anyám megkérdezte olyan gúnyos hangsúllyal, hogy "nincs semmi amit szívesen ennék?". Reggel elég sokszor nem fogom fel a szarkazmust, így csak annyit mondtam hogy "NEM". Erre nagyanyám azt mondta, hogy akkor menjek le vele a boltba. Én kb válaszra se méltattam olyan kómás voltam. Feljöttem és 2048-aztam mire nagyanyám felkiabált hogy lemegyek-e a boltba. Akkora már sikerült kb felfognom hogy mit kérdezett, de egyértelműen megint nemet mondtam. Tuti hogy a boltos kiszúrt volna azután a krumplikérős incidens után. Erre a nagyanyám megsértődött, és hisztizett egy sort. Ráhagytam, és mikor elment eszembe jutott, hogy anyám mit mondott mielőtt elment volna Daviddel otthonról. El kellett mosogatnom (sssssz...... utálok mosogatni. Na de ki szeret). Aztán ki kellett teregetnem a ruhákat. Ezzel volt egy kis probléma, ugyanis mikor kiterítettem a a ruhákat, beleakadtam egy pókhálóba. Aztán még egybe. Aztán megint, és egy pók majdnem felmászott rám. Brrrrrrrrr. Otthagytam a ruhák felét a kosárban. Á nem volt gáz...

 Aztán bejöttem és gyakoroltam zongorán, meg rajzoltam mint mindig. Egyébként felraktam pár cuccomat egy facebookos oldalra, és remélem el is adhatom a cuccaimat. Nagyon kéne egy kis költőpénz a Balatonra. De ez nem fontos. Eddig még nem volt vevő. Aztán unatkoztam. Tiszta rossz szinte egyedül lenni itthon.

 Csináltam ebédet, aztán hazajött anyám. Ezután sem volt semmi :////. Várom már hogy apa haza jöjjön. Este viszont anyám közölte, hogy holnap megint el kell mennünk németezni Melinda nénihez. Tök gáz. Utálok németezni nyáron. Hát még milyen lett volna ha megbukok fizikából.... atya ég azt nem, éltem volna túl.

 Most pedig azt várom hogy Brad visszaírjon, mert most vendégek voltak náluk... Tényleg, ma az egyik rajzom alá kommentelt egy gyerek, aki azt kérte, hogy írjak neki. Végül is írtam, de nem válaszolt. De rendesnek tűnik. Emmával ma nem sikerült beszélnem mert nem volt fenn facen. Vagyis reggel fenn volt, de akkor még nem voltam ébren. Remélem nem így fog eltelni az egész szünet augusztusig.

Rosalia

Day 28.

Day 28.

Hát  asszem elég lassan fog  eltelni a nyár augusztusig. Most kb a napok átlagosak. Ma újat rajzoltam, és megint sellőset :D. Az előzőhöz képest valamivel jobb.

 Apámmal sajnos nem sikerült beszélnem, mert nem értem el sehogy sem.... na jó az igazság az hogy egyrészt még azt sem tudom hogy hazajött-e Erdélyből, és hát.. nem igazán tudom neki hogy megmondani hogy "bocsi de elhívtam a Balatonra az egyik barátnőmet. Tudom hogy a szállásért fizetni kell de elfér. Ugye bármit kérhetek szülinapomra. Na?? NAAA???". Oké ez egy kicsit nyers lehet, de nagyon szeretném hogy eljöjjön Emma. Amiket néha tudok mondani, az azért van mert általában fel vagyok húzva. De már hiányzik. Persze apám totál megértő de erre a válasza 90 százalékban az lenne hogy Nem.

 Amúgy kezdek beleőrülni abba hogy a közelben nincs víz. Úszni akarok na! Csak a baj az hogy nem mehetek be a városba uszodázni, mert nincs bérletem. Na meg egyedül nem is lenne jó. Mivel mára sikerült totál tébolyultan járkálni itthon, ezért belemásztam a kerti hordónkba, mert víz volt benne. Oké lehet röhögni :D. De persze nem volt az igazi. Tudjátok milyen az a tipikus "balatonos" feeling. Beúszni a stégekre, lángost és halat enni. Meg most hogy van új fürdőruhám biztos nem fogok feszengeni a parton. Tavaly egyébként volt egy ilyen velem. Két srác megszólított engem és Mileyt. Elhívtak a vitorlásukra, persze nem mentünk, mert tudtuk hogy anyám mit szólt volna ehhez. 

 Egyébként most nem sokat kommunikálok senkivel, csak Braddel, de azt nem is lehet nagyon beszélgetésnek nevezni. Tavaly nyáron is beszéltünk minden nap de az másmilyen volt. Akkor ha üzenetet kaptam tőle, akkor rögtön vigyorogtam, de most kb csak elintézem egy vállrántással mert "ráér válaszolni". Nem akarok vele szemét lenni de ez van.... Valahogy ez más mint régen. Fóton minden olyan tuti volt, és tökre mentek a dolgaink.

 Más még nem nagyon történt ma, csak elkezdtem még egy korált. Most már tudok egyet hibátlanul, kettőt pedig majdnem :D. Eddig nem is tudtam milyen jó a zongorázás, pedig mostanság minden nap gyakorlok. 

 Na mindegy. Mivel nem tudok többet írni, ezért ha nem baj elmesélek valamit régről. Vagyis nem olyan régről, csak tavaly nyárról. Tulajdonképpen azért mert idén nem megyek Erdélybe, és gondoltam elmondom milyen hogy azért a múltamat is ismerjétek :).

 Általában reggel szoktunk indulni, de a tavalyi kivétel volt. Délutánra sikerült mindent összecuccolnunk. Mivel anyám és apám elváltak, csak hárman mentünk Daviddel és apával. Az utat nagyjából végigaludtam, de ilyenkor általában vicces sztorik születnek. Apukám tud románul, és a határon mindig sokat röhögünk a határőrökön. Viccesen mondják hogy "Rosalia" :D. Ezt leszámítva viszont nem izgi az út. De mikor odaérünk mindig van nagy "örülés". 

 Tavaly az uncsitesóm, Veronica már a kapuban várt minket. Ott volt még a keresztanyám is, aki nagyon jól főz. Az ebéd is isteni volt. Aztán jött életem megkeserítője, a legnagyobb szégyen a családban, akit legszívesebben letagadnék tadadadamm: a nagyapám. Elég bunkó velünk Daviddel. A kedvenc unokája amúgy Veronica. Persze miután kiosztott engem hogy miért nem zenélek (oké idén kezdtem komolyan foglalkozni a zenével), elmentünk kicsomagolni. Persze ez a nyaralás sem volt olyan mint mindig (miért is lett volna olyan :D), mert eddig az Veronicánál aludtam az emeleten, most meg lenn, Daviddel. Képzelhetitek milyen boldog voltam....

 Egyébként ott elég jól telik az idő, mert Veronicával sokszor mentünk el vásárolni, meg fagyizni. Most persze ez sem volt olyan mint mindig :D. ugyanis Verának el kellett mennie minden nap mazsorett edzésre. Igen minden nap, délelőtt. Ezért én olyankor vagy Braddel dumáltam, vagy a világ legrosszabb könyvét, az Alkonyatot olvastam. Ennyire nem lehet unatkozni... Esténként viszont telefon betyárkodtunk, meg persze Braddel beszéltem. Egyébként akkor kb az egész napot végigbeszéltük Braddel,pedig nem is volt semmi konkrét témánk. Mondjuk most se de mindegy.

 Aztán jött Vera fellépése, amit máig emlegetünk. Mármint nem a fellépés részét, hanem az utána lévő utcabált. A fellépés elég unalmas volt. Főleg a hőségben, de megérte. Este viszont utcabál volt :D. Ami azért érdekes, mert láttunk egy részeg csövest egy kutyával, aki mindenkihez odament, és kiabált. Persze ez nem volt olyan érdekes, mert hát chh mindenki részeg volt 60 méteres körzetünkben. De aztán a csöves elesett, és mikor felkelt, rátámaszkodott a mellette lévő kutyára, és úgy állt fel :D. Vera pedig (aki tájszólással beszélt) egyszer csak azt mondta (szó szerint idézem): "Szegény kutya háta hogy bétojpadt" xD. Na ezen behaltam. :D

 Másnap viszont Vera elment a másik nagyszüleihez, így 2 napig egyedül voltunk. Utána meg el kellett menjek egy táborba, ahova nagyon nem akartam menni, de aztán mégis jól sült el. De ezt majd máskor megírom. Most túl hosszú lenne. Holnapra viszont szurkoljatok :).

Rosalia

Day 26-27.

Day 26-27.

Nincs jobb mint 2 olyan nap mikor aránylag nyugalmam van. Tegnap ugyanis gyakoroltam egy keveset, és már jó megy a zongora is, meg a rajz is. Igen a rajz. Tök jó ötleteim vannak. Elkapott a "nyár roham" vagy mi, mert rajzoltam 2 sellőt. Na jó az egyik nem sellő hanem Csikóhallány :D. Nem is én lennék ha nem jutna eszembe ekkora furaság. Egyébként jól sikerült, éééés még anyám is megdicsérte. Ami elég nagy szó.

 Tegnap lényegében még csak annyi történt hogy szétválogattam az ékszereimet, mert nagytakarítás volt. Mindenféle cuccot találtam, többek között a csikóhalas nyakláncomat (vajon honnan jött a rajz ötlet :)), amit még 8 évesen kaptam Davidtól. Mikor még jó fej volt. Aztán megtaláltam anyám régi aranymedálját. Annyira nem díszes, de nagyon szép. Olyan kinyithatós medál amibe képet lehet rakni. Megkérdeztem volt-e benne valami még régen, de állítólag nem :). Tök jó majd rakatok bele valamit.

 Ami ma történt már jobb valamivel. (Illetve a tegnapi nap se volt rossz :D.) Kaptam ma egy mini széfet. Nem nagy cucc, épphogy elférnek benne az értékes cuccaim. (Mint a csikóhalas nyakláncom :)) Aztán még ma is gyakoroltam egy keveset zongorán, és elkezdtem játszani az I heard the voice of jesust. Nagyon szép dal, és Fóton a kamaraesten is az énekeltük a szolfézscsoportommal :). Egyébként ma fél 8-kor keltem fel, ami nagy csoda, mert eddig mindig 11 körül keltem.

 Ami pedig a külvilággal való kommunikációmat illeti: nos, sokat beszéltem Braddel, és eléggé elbizonytalanodtam. Nem hinném hogy fenn tudnánk tartani ezt az "egészet", ha nem találkozunk többet. Ami még rossz, az az hogy kíváncsi a blogra, de persze ismerősöknek nem publikálom. Még a végén az összes megutálna. Csak az a baj hogy nem tudok valami jól titkot tartani... Amúgy még beszéltem Emmával is, és azt hittem mérges lesz vagy ilyesmi, de nagyon jót dumáltunk (ja kb 4 percig :)))). Beszéltem Eltonnal is, de neki hamar mennie kellett mert egész nyáron be van táblázva. Tök rossz mert szívesen találkoztam volna vele. Ő az egyetlen olyan barátom, akiről egy rossz szót nem tudnék szólni. Tegnap még keresgéltem egy keveset facebookon, és ránéztem a nővérem, Miley adatlapjára is. Régen amíg még találkoztunk nagyon jó fejnek tartottam és nagyon jó társaság volt. Tulajdonképpen a tavalyi "álomnyaralást" a Balatonon anyámmal és a pasijával, azért bírtam ki mert ő ott volt. Most meg lenn lakik vidéken a pasijával, és már velünk sem beszél. Rossz így nélküle. Pedig most hogy nemsokára itt az újabb "családi balatonozás", eléggé rosszul fogom viselni.

 Apropó Balaton. Apámmal is megyünk nyaralni, és a szülinapom pont akkorra esik. Azt fogom kérni apámtól, hogy eljöhessen velünk Emma is. Tudom milyen szemét dolog családi nyaralásra nem családtagot vinni, de na.... szülinapom lesz :D. Azt hiszem már csak meg kell dumálnom a dolgokat, ha meg nem jön be, akkor se lesz gond (szerintem).Szurkoljatok :).

Rosalia

Day 24-25.

Day 24-25.

 Tegnap nem volt valami érdekes nap. De legalább elmentünk és vettünk fürdőruhát. (Persze az én zsebpénzemből..... na mindegy.) Tök jó lett. Piros, nagyon egyszerű, de mégis visszafogott és szép. Ennek persze örültem, csakhogy az ára háááát sssssz.... De márkás és jól áll :).

 Ami még rossz volt a napban, az nem más mint, hogy Emma írt. Nos a sztori a következő: A tanfolyamon telefon betyárkodtunk egy keveset, és felhívtuk Lenát, a barátnőjét. Jó, mi sem voltunk angyalok, hogy felhívtuk, de akkor nem jutott más ember az eszünkbe. Eléggé túlreagálta, de nem ez volt a legrosszabb. Azt mondta, hogy Lena beszélt vele hogy "valakik" hívogatták, és hogy azóta valami Szabi hívogatja őt (nem én sem értem hogy ez miért a mi bajunk vagy Emmáé). Emma viszont tiszta balfék módjára elmondta hogy mi voltunk akik felhívták őt, és nagyon sajnálja (WAT???). Komolyan én is a fejemet fogtam. Aztán jött nekem sírni hogy ez milyen rossz, meg hogy nem bántott-e meg. Megáll az ész....

 Komolyan már nincs olyan pillanat mikor ne akarnék visszamenni Fótra. Apropó Fót. Nyitottunk facebookon egy chat ablakot, ahol mindenki mindenféle hülyeséget írogat. Na jó nem teljesen hülyeségeket, de azért nincs sok értelme :D. Bár ez nem olyan mintha ott lennénk.... Amúgy Braddel is sokat chatelek, de már nem ugyanaz az egész. Szeretem meg minden de nincs sok dolog amiről beszélni tudnánk. Jó lenne találkozni vele. A gáz az hogy más lányok mindenféléről tudnak beszélni, de már kb fél évvel ezelőttig mindent kitárgyaltunk amit csak lehet.

 Ma már más volt a helyzet. Ma nem Emma hanem az anyám készített ki. Ebédnél ugyanis valahogy szóba kerültek a "hiper aranyos" tanáraink, és a bátyám elmesélt egy sztorit, aminek a végén (már bocs a szóért) egy marha nagyot "kurvaanyázott". Én is meséltem egy sztorit, aminek a végén bemutattam mire az anyám rám szólt, hogy ezt nagyon gyorsan hagyjam abba, mert az asztalnál ennek nincs helye...........HEH???..........Nem azért de akkor a bátyám lazán lekáromkodhatja a csillagokat, én meg még csak egy történetet sem mesélhetek el reálisan? Na de mindegy. Anyám egy agyrém már megszoktam. Ami kiakasztott, az az, hogy a szülinapomon nem lehetek a barátaimmal, mert apámmal leszek a Balatonon. Persze imádom a balatonozást, de tudom hogy akkor eljön velünk a: tamm damm dammm: a nagyapám is akit rühellek, és szerintem azt sem tudja hogy mikor van a szülinapom. Ezt még el kell rendeznem. Van viszont még egy bökkenő: Előtte anyámmal (szuper), Daviddel (húúú de jó -.-) és a pasijával (inkább nem mondok semmit) kell menjek a Balatonra. Tiszta gáz. Meg egyáltalán minek rángatnak el ilyen hülyeségekre. Nyilván anyám azt hiszi hogy meg lesz az a bizonyos "családi idill". Na persze.... Azt hiszi a pasija jobb mint az apám. Pedig tök ugyanolyanok, csak apámat még szeretem is mert hát mégis csak az apám. 

 Meg ma még beszéltem Eltonnal is. Nem sok mindent mondott. Csak venni akar valami úszószemüveget meg ilyesmi. Amúgy vele jó beszélgetni csak most valahogy nem voltam topon. Ezt a nyaralásos dolgot meg majd még el kell intéznem de hamar...

Rosalia

Day 6.- Day 23.

Day 6.- Day 23.

Huh.. Jó sok idő telt el azóta hogy utoljára írtam. Ezer bocs hogy a "holnap jelentkezem"- után csak most írok. Nézzük csak mi is történt ennyi idő alatt.

1. nap

 Minden tök szuper volt aznap. Felkeltünk, és utána máris megérkeztek a többiek. (Oké reggeli után :) .) A szobabeosztás tök tuti lett, bár először nem örültem. Természetesen Sophival, és Emmával egy szobába kerültem. Volt még egy másik lány is akit Emmának hívtak, és két másik akiket Danának. A szobafőnök Mila lett, akit már az előző tanfolyamról ismertem. A szobabeosztás után az első áhitat jött, aztán az ebéd, a szolfézsbeosztás, és a hangszeres beosztás. A harmónium tanárom Juliet, (Tök jó tanár volt.) a szolfézstanárom Michael, és az énektanárom Hina lett. Egyébkén ennek nagyon örültem mert Hina nagyon aranyos csaj, és már tanított engem 2 évvel ezelőtt. Kiderült hogy a szakácsunk Dean, minden kaján spórol, de erről majd később. Egy régi -mondhatni- ellenségem, Emry (Emma és Berry név összevonása :D) szokatlanul kedves volt velem. És történt egy nagyon fontos dolog is: Aznap újra elindult bennem valami Brad iránt... Igen újra. De akkor ez nem volt olyan fontos. Aznap este még kiálltunk az ablakba Sophieval. Kitárgyaltuk, hogy Sophie még mindig bele van zúgva Tedbe. Az első tanfolyama óta tetszik neki, és még most se mondott le róla. Szerintem ez tök aranyos, de szerinte nem fog összejönni csak reménykedik. Én nem sok mindent mondtam, de aznap egész jól összeismerkedtünk a többiekkel.

2. nap

 Elkészült a gyakorlóbeosztás: 2-3-ig volt gyakorlóm a lépcsőfordulónál, és a betegszobában. A lépcsőforduló közismerten a legrosszabb hely a gyakorlásra, hiszen ott mindenki járkál, és lehetetlen koncentrálni. Dean pedig nem sok jót főzött.... Egyébként David a ház legújabb részébe került szobabeosztáskor, és egy szobában volt Braddel és Teddel. 

 De ez egy más dolog. Eléggé felzaklatott viszont Emry viselkedése. Folyton rámászott Bradre. Tök rossz érzés volt... Mila is szigorú volt velünk mint szobafőnök, és az is kiderült hogy a gyakorlóim pont a kimenő idején vannak. Eléggé besokalltam, és nem akartam szólni senkihez. Aznap egyébként Sophie végig egy sráccal, Marcoval lógott. Egyébként Marco szerelmes Sophieba. (nyílt titok :) .)

 Kissé be depiztem de rájöttem hogy nem érdemes depizni ilyen kis dolgokért.

3. nap

Ez a nap tök szuper volt :). Leginkább az ebéd része, ugyanis az ebéd paradicsom leves volt. Persze nem lett volna gond, szeretem a paradicsom levest, de ez nem igazi paradicsom leves volt. Mert külön adták hozzá a cukrot. De ez mind semmi, mert milánói íze volt :D. Komolyan még olyan kis levélkék is voltak benne. Asszem aznap minden klappolt, kivéve a harmónium óra. Na igen, nem igazán ment a harmónium. Elég béna vagyok, mert kb ott tartottam, ahol azok a tanfolyamisták, akik később jöttek. Juliet mérges is volt rám....

 Ami még fontos, az az, hogy volt lépcsős áhitat, éééééééééééééééés Brad mellé ültem. Annyira aranyos volt, mert mikor a fejemet ráhajtottam a vállára, ő ráhajtotta az ő fejét az enyémre. Kb 3 centiről suttogott nekem mikor beszélt. Aztán meg összenézett Teddel, aki vigyorgott. A többiek is mind gratuláltak, pedig még nem is volt mihez. Én majd kicsattantam a boldogságtól. Sophie azt mondta hogy holnap beszéljek vele, de én be voltam tojva rendesen, hogy mi lesz ha ő nem akar velem összejönni stb. De este rám írt és megállapodtunk abban, hogy másnap elmegyünk együtt kimenőre. Este nagyon sokáig fenn voltunk, és tök sokat röhögtünk :).

4. nap

2014. június 29 vasárnap- piros betűs ünnep kérem szépen. Ugyanis: Elég sok minden történt.

Délelőtt istentiszteletre mentünk a fóti templomba, ahol végig kellett hallgatnom életem 2. leghosszabb és legunalmasabb prédikációját. Azért nem az 1.-t mert az már a tavalyi volt... Aznap este nagy focimeccs volt (ez később még fontos lesz), és az ebéd mi volt? Na? Milánói!!!! :D A tegnapi levesből főzték :D..... annyira nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek. De ezután ami volt az mind szörnyű és király egyszerre. A focimeccs előtt vacsora volt, és akkor azt hallottam, hogy Emry el akarja hívni Bradet futni. Nem hittem a fülemnek. A délutáni kimenő amin megbeszéltük volna a dolgokat elmaradt, mivel nem volt kedve jönni, de ez még semmi: délután megláttam mi a háttérkép: közös kép egy csajjal.... Monicával, aki egy szép, és flegma népszerű csaj. Képzeljétek mit éreztem. Ezután annyi minden járt a fejemben, hogy azt hittem megőrülök. Egy megoldás maradt: elmondok Bradnek mindent, akár tetszik neki akár nem. Gondoltam várok a foci végéig, de ezután történt valami. Már nem emlékszem igazán, de valamit Emry kavart, úgyhogy még az életkedvem is elment. Mikor felmentem a lépcsőn a szobánkhoz, már nem is akartam elmondani Bradnek a dolgokat. Gondoltam jöjjön csak össze Emryvel, és éljen vele boldogan. De akkor arra sétált Odett. Elkezdtünk beszélgetni. Azt mondta hogy el kell mondjam Bradnek a dolgokat. Sok mindent mondott még, de eleget ahhoz hogy újra elkezdjek reménykedni. Berontottam a szobába, és ráordítottam f.Emmára (nem arra akiről eddig mindig írtam hanem a másikra :D), hogy "sosem adom feeeel!". Rendesem hülyének nézhetett az tuti. Aztán elrohantam a focipályáig, hogy megkeressem Sophiet. De nem ért rá. Éppen v.Emmával röhögött (na jó most elmondom úgy hogy nem higgyetek hülyének, nem mindenkit egyformán nevezek el, hanem a tanfolyamon 8 Emma nevű csaj volt. Az egyszerűség kedvéért odarakom a vezetéknevük kezdőbetűjét is.). A lényeg hogy Sophie konkrétan azt mondta hogy zavarok. Ez eléggé rosszul esett. Visszarohantam a házba, ahol ott voltak a többiek Sophien kívül. Berontottam és elindítottam a végtelen szófosást arról, hogy mit tervezek. Miután vége lett a focinak, már úgy éreztem muszáj elmondanom, biztosításképp pedig azt kértem, hogy ha úgy jövök vissza hogy nem mondtam el, mindenki erőből képen vághat. Elég ösztönzően hatott. Ahogy kimentünk az ajtón, Dana elkezdett rázni hogy rohanjak, mert most ment el az ablak előtt.

 Nem kellett kétszer mondani, rohantam. A kerti lépcsőnél be is értem, és konkrétan a hátára ugrottam. Ő visszafordult, én pedig megláttam a mellette álló Tedet. Kb így zajlott az egész:

én: (Bradre mutatok) Beszélnem kell veled! Te pedig (Tedre mutatok) menj innen.

Ted: (értetlenül néz) Mi?

én: menjél el!

Brad: (röhög)

Ted: Jó de ezt még elmondom. (Mondott még valamit Bradnek, amit totál nem értettem, aztán elment a másik ház felé.)

Brad: Mit szeretnél?

én: (dobbantok a lábammal egy rohadt nagyot) Nem tudod mit szeretnék mondani?

Brad: Nem.

én: De most el kell mondjam.

Brad: (mosolyog :))Akkor mondd.

(Akkor viszont elment mellettünk az egyik tanár, úgyhogy nem mondtam semmit.)

Hosszú csend.

én: Tényleg nem tudod mit akarok mondani?

Brad: nem hát

én: (elgondolkodok jó hosszan és nem tudom miért de ezt mondtam az előre bemagolt beszédem helyett:) Szeretlek!

Csend

én: és kimondtam!

Brad: tényleg? Szeretsz?

én: Igen

Brad: Én szeretlek is téged.

én: (a nyakába ugrok és megölelem mire ő visszaölel) De jó!!

Brad: De most megyek és lezuhanyzok.

én: Oké ha visszajössz meg is csókollak! (Te jó ég! miért mondtam ezt? O.O Még sosem csókolóztam ááááááááááá)

 Ezután elment zuhanyozni, én pedig nem tudtam abbahagyni a vigyorgást. Visszamentem és mindenki totál örült :). Aztán mikor visszajött, elmentem hozzá a szobájukba éééééééés: megcsókolt WÁÁÁÁÁ!!!! tök szuper volt!

 Ezután elmentünk a nagytermi áhitatra. Annyira király volt a nap hogy az hihetetlen!

5. nap- kb 15.nap.

Ezután nagyjából átlagos napok jöttek. Már amennyire egy fóti nap az lehet. Sok dolgot kitaláltunk együtt a szobatársaimmal, mint például, olyan keverék állatokat, mint a Leogáj (leopárd-papagáj ez F.Emma ötlete volt), a Zsiftica (zsiráf-katica ez Dana ötlete volt), a Pantya (panda-kutya ezt Emma találta ki), és amiből az egész indult, az unikornis cicát. Ezt én találtam ki, így kezdődött ez a cucc. Sok ilyet rajzoltam még. Aztán jött a tanfolyam leghasználtabb szava, a grundfos. Nem elírás. Úgy kezdődött hogy eszembe jutott egy videóból, hogy nem tudtak feliratozni egy szót, hanem azt írták helyette, hogy Dont fos. Erre Dana elmondta, hogy van otthon egy dobozuk amire az volt írva hogy grundfos. Így ezután ha valami nagyon jó volt vagy nagyon rossz arra azt mondtuk hogy ez grundfos, vagy gigagrundfos. Elvoltunk. Aztán jött a híres mondat, hogy: "Én vagyok Ő, a püspök felesége.". Ez úgy jött, hogy hogy F.Emma azt mondta, hogy egy könyvjelzőt kapott a püspök feleségétől, én pedig meséltem nekik arról, hogy a pindúr pandúrokban volt egy transzi ördög akit úgy hívtak hogy Ő. Aztán véletlenül egybe mondtuk őket.

 Ha már itt tartunk elmesélem milyen is volt egy normál nap. 

Reggel háromnegyed 7-kor keltünk kolompszóra mi persze ezt sose tartottuk be mert rendszerint nem aludtunk este semmit. Ha készen lettünk jöhetett a reggeli bibliaolvasás a szabadban. Én ezt rendszerint betartottam. Aztán fél 8-kor lementünk reggelizni. Általában ketchupos vajas kenyeret ettünk, meg lekváros kenyeret. Aztán jött a reggeli áhitat. A lelkészünk, Thomas mindig tök jól prédikált. Persze miközben figyeltem, azért rajzoltam is :D. Aztán áhitat után nekem kb 10-ig nem is volt semmi feladatok. Ilyenkor csak felkészültem az ének órára, és rajzoltam, meg beszélgettem Danával, és Norával. Az énekóráim pedig ezután tök szuperek voltak. Utána még volt fél órám, így olyankor pingpongoztam meg lófráltam a házban. 11-től volt énekkar, ami pokoli fárasztó volt de annál eredményesebb. 1-ig tartott, mert utána ebéd volt. Rendszerint olyankor csak fikáztuk az ebédet de most még az is nagyon hiányzik :'). Aztán ha elég hamar befejeztük az ebédet, volt még fél óra szabadidőm, de utána mentem gyakorolni a lépcsőfordulóba, majd a betegszobába. Ha volt egy kis szerencsém, akkor nem volt benn senki. Na igen. Volt hogy bent volt a bátyám orgonatanára, és totál görcsöltem, hogy minden hangot eltaláljak.

Aztán még volt fél órám, de utána menni kellett közös órára. Mivel az mindig unalmas volt, általában rajzoltam közben. Utána pihenni sem volt időm, mert mennem kellett harmónium órára. Juliet általában ki volt rám akadva mert béna voltam, de kb a tanfolyam közepétől megtört a jég és már nem volt olyan rossz egy óra sem. Utána gyakorlóm lett volna, de ahelyett általában Braddel töltöttem az időt ;). Aztán viszont szolfézsra kellett menjek, ami mindig jó hangulatban telt. Utána volt még fél órám, amit a többiekkel töltöttem. Aztán vacsora, esti áhitat, és sportolás. Na igen. A sportolás alatt szintén Braddel voltam. Persze nem úgy! De azért eléggé előre fejlődött a kapcsolatunk :D. Aztán mikor a focisták visszajöttek mindenki lezuhanyzott, és vagy esti ágyszélén ülős éneklés volt, vagy lépcsős. Aztán általában B.G. (a tanfolyamvezető bejött hozzánk és mesélt nekünk :).) Tök aranyos volt a meséje. Majd mindenképp leírom.

16. nap

Ez egy különleges nap volt. Ugyanis aznap volt F.Emma szülinapja. Pont kimenőnapra esett, így azt terveztük hogy veszünk neki tortát. Majdnem jó ötlet volt, ugyanis ebéd után mivel még volt 2 gyakorlóm, csak 3 után mehettem volna ki.  az pont fél óra közös óráig. Meg is beszéltem Norával, hogy akkor találkozunk a telefon alatt (ott van a kimenőpapír). De akkor olyan történt amire nem számítottam. Elkezdett szakadni az eső. Kb 3 óra előtt 10 perccel elrohantunk Norával esernyőért, és kabátért. De elkövettem egy hibát: lábujjközös papucsban indultam el. Na mindegy. Szóval esernyővel, kabátban lerohantunk a cukrászdába, és innen kezdődött a kalamajka. A cukrászdában ugyanis elvettük a tortaszeleteket, és ezután már csomagokkal együtt mentünk tovább. Ha már ott nehéz volt ami utána jött.... heh. Nos után mentünk ajándékot venni szerencsére találtunk néhány jó cuccot. A boltos totál hülyének nézhetett minket miután kb 1000-szer megköszöntük neki hogy eladta nekünk a cuccokat :DDD. Aztán mentünk és vettünk rágcsákat. Utána már a fogammal is tartottam cuccokat, meg kólát, és chipset, na meg a tortákat.... De a feketeleves csak utána jött. Elkezdtem nyöszörögni hogy fáj a lábam, és le kellett vegyem a papucsomat. Igazán kellemes volt mezítláb szaladni az esős betonon, úgy hogy végig arra koncentráltam, hogy ne essen le semmi. Kb mikor visszaértünk olyanok voltunk mint a hősök. Este megettük a tortákat, de miután ránk szóltak, már mehettünk is aludni.

17. nap- a végéig

Ami azt illeti innen a napok már összefolytak.jött a bibliaverseny, az énekverseny, és a vizsga. A bibliaversenyes 3.-ok lettünk, az énekversenyen 4. lettem, a vizsgán meg lebőgtem :D. Mindenki 1000-rel gyászolta a tanfolyamot, de az utolsó nap az nagyon klassz lett. Este kamaraest volt, amin a szolfézscsoportok léptek fel. Tiszta jó volt, mert azt sem tudtuk mit éneklünk. Emryvel és v.Emmával voltunk az alt szólam. Amúgy az I heard the voice of jesust énekeltük. Akkora hangulat volt hogy hihetetlen. Sajnos még a tanfolyamtűz ötletét is elmosta az eső, így lett egy új szokás. Mégpedig, hogy összeálltunk egy hosszú sorban, és, amivel leértünk az ebédlőig. Küldtünk egy üzenetet a legutolsónak, ami az volt eredetileg hogy "Zsigi hallod?". De a végére az lett belőle hogy "és B.G. elaludt" :D. Tök vicces volt.

Másnap pedig nem akartunk felkelni. Mert aznap lett vége... A vizsga nagyon rosszul ment. De ez már akkor nem számított. Átmentünk a templomba, és elénekeltük a Bach kantártát, amit tanfolyam eleje óta tanulunk. Aztán visszamentünk a házhoz. Brad már ebég előtt haza ment. Annyira rossz volt tőle elbúcsúzni, hogy elbőgtem magam. Persze a többiektől elbúcsúzni sem volt semmi. Mikor már csak néhányan voltunk, az torok szorító érzés volt. Akit megláttam megöleltem. Aztán anyám nekem is szólt, hogy szálljak be az autóba. Volt még egy kis affér a bátyám csomagjaival, így néhány cuccért még vissza kellett mennie. Ezalatt én kipattantam a kocsiból, és elrohantam még Dana felé. Megöleltem miközben ő azt mondta, hogy "ez annyira grundfos" mire mindketten elröhögtük magunkat. Annyira szomorú volt az egész. Végül nekem is be kellett szállnom a kocsiba és hazajönnöm. Az egész utat könnyes szemmel ültem végig. Mert vége volt FÓTnak.

Tegnap- Ma

Fel se fogom... Életem legjobb 2 és fél hete volt és most vége. Az egész házunk olyan üres. Mikor tegnapelőtt hazaértem azonnal kitört belőlem a sírás. Végül már csak néhány felvétel maradt és a zene. Ha facebookon beszélek a többiekkel, az nem ugyanaz. Nem hallom a hangjukat. Esténként velük álmodok. Legszívesebben megkérdezném elalvás előtt hogy "ébren van még valaki?". De senki sem válaszolna. Tegnap zuhanyzás után reflexből feldobtam a törölközőm az ágyam fölé, ahol fóton egy gerenda volt. De most egyszerűen leesett a földre. Mindig a képeket nézem. De nem tudják visszaadni azt az élményt. A lépcsős énekléseket. A zajos házat. Az áhitatokat, és mindent. Most ha itthon eszem valamit, mindig egy fótos étel jut eszembe, amit sosem szerettünk, de most mégis inkább azt enném. Azt a lekváros kenyeret. Azt a milánói levest. Itthon minden túl egyszerű. Nem kell sietnem sehova. Addig alszom ameddig akarok. Emlékszem mindig bosszankodtam a reggeli kolomp miatt, de most ölni tudnék azért, hogy reggel arra ébredjek, és rájöjjek hogy csak álmodtam hogy vége a tanfolyamnak. Bárcsak visszamehetnénk. Mindannyian....

 Tegnap elmentünk egy lelkész avatásra, ahol ott volt az egyik tanár. Már csak az hogy láttam őt, szembe juttatott mindent, és mindenkit..... Most itthon csak ülök egymagamban. Várom a következő tanfolyamot. Már csak 346 nap :)

Rosalia