Day 5.

Day 5. (továbbra is)

Éljen éljen van wifi :) ! Pár órája érkeztem, és máris elkapott az a híres fótos érzés. Sajnos Sophie és Emma még nincsenek itt, de feltalálom magam. A szokásos ágyam megmaradt, (ez azzz!) és mindkét mellettem lévõ ágy közeli, így Emma és Sophie is mellettem aludhat. Csak az a bökkenõ, hogy Emma nem tudhat a blogról. De midegy nem csak este lehet írni :). Amúgy segítettünk pakolni a cuccokat itt, és igen, Brad is itt van. Persze tök lazán veszi a dolgokat, és semmit sem emleget fel. :). Annyira boldog vagyok!!! Egyenlõre ennyi. Holnap jelentkezem.

Rosalia

Day 5.

Day 5.

 Ma Totál izgatottan keltem fel :). Nem csoda hiszen ma megyek fótra! Te jó ég tényleg ma megyeeeeek! Ez annyira király! Már a tavalyi tanfolyam óta számolok vissza eddig a napig (azaz a holnapiig, de én már ma odamegyek :D). Mivel a tesóm megszervezte, ezért ma már mehetünk is. Csak van 4 baki a tervben.

1 Senki sem lesz ott :(...

2. ..... kivéve én, David és Brad. Igen az exem. Bonyolult lesz... 

3. .. Segítenünk kell Gábornak (a tanfolyamvezetőnek), akit azt sem tudom hogyan szólítsak (de komolyan. Tudom elég gáz, de a tanfolyamon mindenki Gábornak szólítja, de valahogy sosem tudtam, hogy mivel kell köszönni, csókolommal vagy sziával. Lehet, hogy David módszerét alkalmazom és úgy köszönök, hogy "Szervusz Gábor":D. Egy gond kipipálva.)

4 Egyedül kell aludjak, és nem tudom melyik szobába. Ajajj. Mert ha a 6-osban alszom, akkor semmi gond, túlélem, de ha mondjuk a 9-esben, akkor baj van....

 A mai nap sem volt felhőtlen. Szerencsére nagyrészt itthon voltam, de a nagyanyám leküldött a boltba krumpliért. Aha... idézzük is fel, hogy hogy kell vásárolni egy falusi boltban. Mentségemre szóljon, nem vagyok retardált, csak eléggé városias. Foggalmam nem volt, hogy akkor egyáltalán hol a krumpli stb.... Így a boltban elég hülyének néztek mikor kérdezgettem. Leírom szó szerint:

-Boltos: Nem ott kell lemérni.

-én: Hát akkor hol?

-Boltos: Itt a pultnál lemérem.

-én: Rendben 1 kilót szeretnék.

-Boltos: De azt majd te kiveszed.

-én: Értem. (fogalmam sem volt miről hadovál)

-Boltos: Itt van....... Nem itt kell fizetni.

-én: Akkor hol?

-Boltos: Ott hátul a kasszánál. 

 Miután ezt a kellemes beszélgetést megejtettük, és már azt hittem vége a megaláztatásnak, kifizetem, és mikor kiléptem az ajtón.....várjunk csak ehhez tudni kell, hogy a bolttal szemben van egy kocsma, ami akkor tele volt. Szóval mikor kiléptem az ajtón, tanyáltam egy óriásit. A részeg csávók pedig azonnal odanéztek. Szerencsére ezt csak később sikerült lecsekkolnom, mert rögtön felálltam, és elindultam haza. Nem volt gáz ááááá nem.

 Most viszont totál izgatott vagyok. Holnap találkozhatok Sophie-val meg a többiekkel. De jó lesz! Hopp kifelejtettem még egy bökkenőt. Beszéltem Emmával is, aki azt kérte, hogy a 6-osban a tőlem balra lévő ágyon aludhasson. Egyébként a 6-osban tradícionálisan mindig az enyém a legjobb ágy. A bukós ablak alatt van, így ha felállok a radiátorra, akkor egyik tanár sem lát, mikor bejön este ellenőrzésre. A baki ott van, hogy mellette baloldalt van egy ágy, ahol mindig Sophie alszik, és a tőlem jobbra lévőn Emma, de ő ne az ablak alatt, hanem a gerendák alatt. Azért jó hogy általában Sophie alszik mellettem, mert vele az évben egyszer tudok találkozni, és az Fót. Emma pedig mindig velem akar lenni Fóton is, de én általában a többiekkel (Sophieval, vagy mindenkivel együtt) szoktam lógni.

 Ha lesz ott wifi, akkor írok, de ha nem majd 2 és fél hét múlva írok legközelebb :) lesz jó sok mesélni valóm. Azt hiszem még kisregényt is írhatok....Ez nem is rossz ötlet :)!

Rosalia

Day 4.

Day 4.

 A mai na p nem is volt rossz :). Reggel mikor felkeltem, azt hittem tiszta rossz lesz, mert anya közölte, hogy el kell mennem németórára... Klassz. Gondoltam ez a nap is marha jó lesz. Aztán rájöttem, hogy itt az egész délelőtt. Gyakoroltam egy kicsit, és végül annyira jól ment, hogy eltudtam játszani a "Paradicsomnak te szép élő fájá"-t :D. Menő mi? Aztán jött a német óra. Persze tiszta béna voltam, de Bea néni egész jó arc volt és megértette :D. Mivel utána busszal jöttünk haza, amit Daviddal szerencsésen lekéstünk. Tök jót beszélgettünk a megállóban, ami eléggé felvidított.Aztán mikor haza értünk rájöttem, hogy már csak 3 nap és visszakapom a gyűrűmet. 

 Na igen. A gyűrűm ami már szinte hozzám nőtt. Pedig elég egyedi módon szereztem. Tavaly nyáron apukámmal elmentünk egy ócska piacra, ahol szereztem pár jó cuccot, mint például a totál király eredeti japán legyezőmet, amit csak 200ft-ért vettem (nem, nem elírás :)), meg a zöld köves óragyűrűmet. Aztán mikor már nem maradt pénzem, megálltunk egy standnál, ahol, egy cigány árus árult. Klassz cuccai voltak, de nekem persze a legcsúnyább tetszett meg. Igen a gyűrű. Nem volt benne semmi különleges. Annak ellenére, hogy ezüst volt, igencsak meg volt kopva. Teljesen egyszerű volt, csak az állítható része ábrázolt egy kirakóst. Apukám megvette nekem :). Aztán mikor elvittem apukámhoz, ki akartam fényesíteni, és letört a kirakós darab. Nagyon elkenődtem, de apa megígérte, hogy elviszi, és megcsináltatja. Gondoltam legyen benne valami egyedi, is, így belevésettem a konohai nindzsák jelét (:D). Tiszta jó lett. Azóta mindig hordom tényleg mindíííííííííg. Most viszont nagyobb terveket szőttem. Elterveztem, hogy megdupláztatom. Na igen nem vagyok komplett.... Biztos király lesz, de csak 3 nap múlva kapom meg :(. Egyébként abba Rarity jelét fogom bele vésetni. (Jól van cikizzetek csak.)

 Viszont most elmondanám, hogy holnap fogok még írni, de lehet, hogy utána két hétig nem, mert a táborban nem hiszem, hogy megkapjuk a wifi kódot. Azt hiszem ennyi lenne. Most viszont megyek és felhívom Emmát.

Rosalia

Day 3.

Day 3. 

 Ma egész átlagos napom volt, azt leszámítva, hogy reggel elmentem Melinda nénihez, a szomszéd kozmetikushoz. Gondoltam nem lesz olyan borzasztó. Aha dehogynem.

 Elõször valami gõzölõt rakott a fejem fölé, ami egész kalssz volt, és azt hittem, ha végig ilyen jó lesz, akkor megérte eljönni. De ezután valami kendõs cuccal elkezdte nyomkodni a fejemet. Kifejezetten úgy, hogy még lélegezni sem tudtam, így hát mikor azt kérdezte a "mûtét" végén, hogy fájt-e, összeszorítottam a fogaimat, és az arcomra fagyott vigyorral csak azt mondtam "ááá nem volt olyan vészes".

 Tökéletes. Legalább már nincs egy patim se. Aztán haza jöttem és pakoltam holnaputánra. Jót is fog tenni, hogy nem leszek itthon...

 Most viszont mennem kell....

Rosalia

Day 2.

Day 2.

 Ma elég sok minden történt, érdemben pedig majdnem semmi. Először is, ma ordibálásra keltem. Nem igazán értettem miért ordítozik reggel 9-kor az anyám, és David, aztán mikor füleltem meghallottam, hogy David késésben van, mert el kellett indulnia kántorizálni. Drága testvérem pedig nem siette el az öltözködést, így hisztizett egy egészségeset, hogy nincs meg a nadrágja... -_-"".

 Majd felkeltem én is, és összepakoltam a táborra. Jó sok cuccom lett, így, elkértem a nagyobb bőröndöt, amit a nagyanyám (aki a szomszédunkba lakik sajna) ne akart odaadni, de csak azért is elrángattam, mire anyám lekezelően közölte velem, hogy "a te dolgod én nem szólok bele". Ez kb annyit tesz, hogy "tiszta hülye vagy, de azt csinálsz amit akarsz mert én már megsértődtem". Na de ez még csak az eleje volt.... Azután, hogy bepakoltam anyám átjött a szobámba, hogy megnézze mit pakoltam. Ezt a jó szokását nem igazán díjazom, mert szokás szerint most sem maradt el a fejmosás, miszerint, lehetetlenül pakolok, és soha többet nem fog rám vasalni.... Aztán még egy sort le is oltott, hogy a legjobb ruháimat (ahhaaa a béna retro galléros válltöméses karácsonyi cuccaimat, és a kötött mackó felsőmet) persze otthon hagyom, de a legrosszabbakat (pl.: mint a klassz mintás sztreccs nacimat :)) elviszem. Na ezen eléggé kiakadtam, mert nehogy már ő tudja jobban felnőttként, mint én a divattervező palánta, hogy mi a divat. 

 Na mindegy ezt is ráhagytam. Ezután folytattam általános semmittevésem ami a nyári szünetben igencsak jólesik, de akkor megint felkiabált hozzám, hogy ma még nem is játszottam a kutyával, meg hogy tök hülye vagyok, hogy egész nap bent "punnyadok". Mivel már elegem volt be akartam csapni az ajtót, de eszembe jutott, hogy a zár már vagy 5 hónapja tönkrement. Na igen majdnem elröhögtem magam kínomban, de akkor még nem tudtam, hogy mostanra már az utcára se mehetek szégyen nélkül.

 Ezután leültem rajzolni az asztalomhoz, és marha jó tavaszi kabátot terveztem. Már kezdtem azt hinni, hogy mégiscsak lesz valami jó a napban, de amikor a rajz felénél tartottam, anya kitalálta, hogy menjek le a temetőbe, kicserélni a vizet a virágok alatt...azonnal. Mi sem lehet jobb érzés mint mackónadrágban, és egy gyűrött pulcsiban ballagni a temető felé. Visszafelé pedig már egy nagy folt éktelenkedett a nacimon, merthogy magamra öntöttem az egész váza tartalmát. Áááá nem volt gáz. Otthon meg már várt facebookon Emma üzenete. Mivel mérges voltam nem volt túl sok kedvem beszélgetni vele. Másolom a beszélgetést:

Emma:   Szia :(

(5 perc szünet)

én: Szia

Emma: :( (15 perc szünet) úgy várom fótot! (ez a 2 hetes tábor :))

(30 perc szünet)

én: én is

Emma: :/ lehet apukám nem ér haza addig (50 perc szünet) vagy?

én: ja

Emma: ok :) képzeld leírtam a nevem japánul

 Mivel itt nálam betelt a pohár, kinyomtam az egész chat ablakot a francba. Hogy lehet valaki ennyire naiv? Na mindegy. Mostanáig minden tiszta jó volt. Asszem felhívom Sophiet, vagy Eltont mert már elegem van.

Rosalia

Megismerkedésem Emmával

Megismerkedésem Emmával

Na tehát. Aki szeret olvasni annak könnyű dolga lesz ám. Csak azért írom le ezeket mert jelenleg elég sokat agyalok azon, hogy most mi is legyen ennek az Emma ügynek a vége. Akkor csapjunk bele:

 2 éve ismerkedtünk meg egy nyári tanfolyamon. Azon a bizonyos 2 hetesen. Mikor kóruspróbára mentünk elkezdtünk beszélgetni, és végül egész jól kijöttünk. A házban pedig meghallotta, hogy elég sokat rajzolok, így ő is odajött, hogy megnézze a füzetemet. Imádta őket (nem viccelek) annyira, hogy ő is vett egy füzetet, amibe rajzolt. a tanfolyam végéig nagyon jól elvoltunk, aztán levelezni kezdtünk (nem email, nem facebook, hanem igazi levél papírból :D). Megegyeztünk, hogy rajzokat küldünk egymásnak, így mikor megkaptam tőle az első levelet, amiben egy divatterv volt. Nem volt rossz. Hozzátartozik, hogy a tanfolyamon nagyon bizonygattam, hogy van érzéke hozzá, és folytassa. Év közben is folytattunk a levelezést, mígnem jött a őszi szünet, amikor eljött hozzánk. De nem csak az ő elmaradt levelét hozta ajándékba, hanem az osztálytársáét, Lenáét is, aki leírta, hogy barátkozni akar velem, mert mikor Emma rólam beszélt ( :) ), úgy érezte, mintha ő 3. kerék lenne. Ezen rendesen kiakadtam. Emma is kiröhögte őt, ahogy én is, de a levelét azért eltettem (amúgy meg kb most pár napja dobhattam ki :D). Sokszor írt arról, hogy mi történ vele, én pedig arról az oldalról amit tavaly előtt nyitottam meg, és együtt vezettük utána. elég jó nézettsége lett, és ez elindította bennem is és Emmában is a művészt, és megszületett mindkettőnk műve, az Angel Wing (ez volt az övé) és a Kira Hakusen (ez volt az enyém :)).

Pár hónap elteltével viszont nálam változott a helyzet. azaz elég sokat fejlődtem a rajzolás terén. Megtelt 3 füzetem rajzokkal, és sok kötetlen is készült. Eközben viszont Emma netről rajzolt mangákat, és már nem tervezett ruhákat, sőt, el is felejtette, hogy anno küldött még régen egy divattervet. Nem akartam neki mondani, hogy én mennyire nem szeretem ha másolnak, mert olyan jóhiszeműen mutatta be őket. Így hát hallgattam. Lassan a nyár is elérkezett., ahogy a tanfolyam ideje is. Én ott általában Sophieval lógtam, mert vele mégis csak ott tudtam találkozni, és ez egy kicsit bökte Emma csőrét is. Persze abban az évben is vettünk új füzetet amibe mangákat rajzoltunk. Emma pedig totál lelkes volt. A tanfolyam után viszont következett életem leghosszabb nyara, amit én csak úgy neveztem "pályaválasztás". Ugyanis azután a nyár után lettem 8.-os. Sok mindent megnéztem de eredménye nem jutottam. Emmával pedig végig tartottam a kapcsolatot. Ez az év nagyon sűrűre sikeredett, mert sikerült megtalálnom a tökéletes szakot, ami nem volt más mint a divattervezés. Ami azért is volt jó, mert már régóta rajzolgattam ruhákat, és tudtam, hogy ez a tökély. Ez mind szép és jó, de ezután Emma kitalálta, hogy ő is oda jelentkezik....Ennek persze örültem, mert azért jó lenne egy suliba járni egy baráttal, de voltak kétségeim. Eközben egyébként nem foreveralone-kodtam a sarokban. Ott volt nekem Elton, és Jodie, akik bebizonyították nekem, hogy még vannak a világon igaz barátok. Jodie volt a legjobb barátnőm, de ezt persze nem mertem volna elmondani Emmának. Tuti megutált volna. Bár ezek után nem biztos...

 Később már tudtunk Emmával skypeolni is, ami különösen jó......lett volna, ha lett volna mit mondanunk egymásnak. Én alig tudtam mondani bármit is mert mindig ő mesélt arról, hogy vele mi van stb. Ha mondtam is valamit, akkora ruhaterveimről beszéltem, és webcamon be is mutattam. Na ebből lett az ami miatt már talán soha többé nem bízom meg Emmában. Megmutattam neki a My little pony-s kollekciómat (nem tehetek róla megihlettek a pónik :D), erre ő másnap felhívott, és megmutatta az ő divatterveit (-.-), amik hogy-hogy nem az enyémek voltak. Bár nem teljesen voltak ugyanolyanok, azért a hasonlóság elég nagy volt, ráadásul ugyanaz a téma....

 Most pedig, hogy abbahagytam az animét, teljesen ki van rám, akadva, és már csak 5 nap van a találkozásunkig.... hurrá vagy mi.

Day 1. (még mindig)
 Helyzet van! Pár perce beszéltem Emmával, és hát....... összevesztünk. Bár nem mondanám, hogy ő ezt így látná. (Lehet hogy csak én vagyok a negatív :( .) Na de sorjában:
 Először is olvastam az ő életblogján (atyaég ez de idiótán hangzik :D) , hogy összeveszett az ő barátnőjével, hogy melyikünk a legjobb barátja, én vagy Lena. Persze én nem mondtam neki semmit, mert nem akartam neki mindent elmagyarázni. Eközben pedig féltem hogy megtalálja ezt a blogot is... Szóval: Ráírtam, ő meg visszaírt. 
(Na mármost, illik tudni, hogy mi úgy ismerkedtünk meg, hogy csak az anime volt bennünk a közös pont.) Elmondtam neki még pár napja, hogy már nem szoktam animét nézni és most azt is elmondtam, hogy már nem játszom Csábításból jelesen sem. Erre ő kiborult (jó azért nem teljesen) mert azt mondta, már minden animés dologgal felhagytam, és ez olyan izééé. Persze erre nem tudtam máshogy reagálni, minthogy lehordtam hogy ez egyáltalán nem nagy cucc és szálljon le a témáról. Még egy kicsit most is mérges vagyok rá, mert ezután teljesen kiakadt azon, hogy a bátyja bement hozzá kivinni egy inget. 1 éve egy ilyen után biztos bűntudatom lett volna, de most egyáltalán nincs... Holnap még jelentkezem. (Ma pedig megírom, hogy ismerkedtem össze Emmával, csak, hogy minden tiszta legyen és ne kelljen magyarázkodnom.)

Day 1.

Hello mindenki!
A nevem ezen a blogon Rosalia. Kicsit egoistán fog hangzani de ez a blog az én életemről szól majd. Na igen. Muszáj kiírjam magamból azokat a dolgokat amik velem történnek, mert ha nem tenném beleőrülnék :D. A barátaimnak is álnevei lesznek. Nem mások ők mint:
Elton- a legjobb barátom, annak ellenére,hogy fiú.
Emma- na ez bonyolult....(ne gondoljatok rosszra :D)
Sophie- egy barátnőm, akivel minden nyáron két hétig ugyanabba a táborba járunk.
David- a bátyám -_-
Miley- a nővérem. Pontosabban a mostoha nővérem.
Jodie- a volt legjobb barátnőm...
Brad- az exem :(

 Hát ennyi a fontosabb a többi majd kialakul. Nos, ha kezdjük, kezdjük az elején. Tegnap volt az évzáróm, aminek minden épeszű diák örülne. Ebből látszik, hogy én nem vagyok az. Persze izgultam, mivel az átlagom év vége felé fizikából 1.88 volt. Jött az ijedelem, és a hideg borogatás, mikor anyám megtudta, de szerencsére tegnap beigazolódott, hogy nem kell aggódni, hiszen átcsusszantam egy kövér kettessel. Hivatalosan is lazíthat...nék. Magamat ismerve biztos ezt tenném, de sajna ez nem így megy most nálam. Ugyanis 5 nap múlva megyek ebbe a bizonyos táborba (igen a 2 hetesbe :)), de mivel ez egy zenei tábor, és kb. egész évben 0-szor ültem zongorához, van mitől félnem. Amúgy általában elég jó buli. Tavaly még sírtam is mikor el kellett jöjjek, de megérte mert összebarátkoztam Sophieval, és Emmával. Na igen Emma.... Róla regényeket is tudnék írni. Idén már két éve vagyunk "legjobb barátok". De ez már talán csak felőle van így, mert már szinte semmi közös nincs bennünk, ráadásul ellopta a legnagyobb álmom!! (nem ez nem vicc..). Ugyanis a legnagyobb álmom az volt, hogy divattervező legyek, de mikor ezt ő meghallotta azt gondolta milyen buli lenne ha ő is az lenne. Ezzel semmi baj, csak némileg rosszul esik, hogy úgy tesz mintha ez az ő ötlete lett volna...Na de mindegy is.(Erről időközben lesz még szó.)
 Szóval ma még egy kicsit fellélegezhetek, mert holnap gyakorolni fogok zongorára, és holnap után elmegyek kozmetikushoz. Már előre remegek (brrrrrrr....). Ma pedig reggel elmentünk vásárolni anyámmal és Daviddel. Nem kimondottan szeretek vásárolni. Ezért olyankor általában csak a rajzos, és tanszeres részek kötnek le. Ezen a téren ugyanis roppant igényes vagyok és szeretem ha a füzeteim, és a tollaim rendben vannak. Sajnos most nem volt rá idő mert David egész úton fagyiért sírt (oké nem sírt de egy idő után már annyira idegesítő volt, hogy annak tűnt). Ma egyenlőre nem történt más, de ha fog, akkor mindenképp jelentkezem. :)

Roslia :)