Day 2.

Day 2.

 Ma elég sok minden történt, érdemben pedig majdnem semmi. Először is, ma ordibálásra keltem. Nem igazán értettem miért ordítozik reggel 9-kor az anyám, és David, aztán mikor füleltem meghallottam, hogy David késésben van, mert el kellett indulnia kántorizálni. Drága testvérem pedig nem siette el az öltözködést, így hisztizett egy egészségeset, hogy nincs meg a nadrágja... -_-"".

 Majd felkeltem én is, és összepakoltam a táborra. Jó sok cuccom lett, így, elkértem a nagyobb bőröndöt, amit a nagyanyám (aki a szomszédunkba lakik sajna) ne akart odaadni, de csak azért is elrángattam, mire anyám lekezelően közölte velem, hogy "a te dolgod én nem szólok bele". Ez kb annyit tesz, hogy "tiszta hülye vagy, de azt csinálsz amit akarsz mert én már megsértődtem". Na de ez még csak az eleje volt.... Azután, hogy bepakoltam anyám átjött a szobámba, hogy megnézze mit pakoltam. Ezt a jó szokását nem igazán díjazom, mert szokás szerint most sem maradt el a fejmosás, miszerint, lehetetlenül pakolok, és soha többet nem fog rám vasalni.... Aztán még egy sort le is oltott, hogy a legjobb ruháimat (ahhaaa a béna retro galléros válltöméses karácsonyi cuccaimat, és a kötött mackó felsőmet) persze otthon hagyom, de a legrosszabbakat (pl.: mint a klassz mintás sztreccs nacimat :)) elviszem. Na ezen eléggé kiakadtam, mert nehogy már ő tudja jobban felnőttként, mint én a divattervező palánta, hogy mi a divat. 

 Na mindegy ezt is ráhagytam. Ezután folytattam általános semmittevésem ami a nyári szünetben igencsak jólesik, de akkor megint felkiabált hozzám, hogy ma még nem is játszottam a kutyával, meg hogy tök hülye vagyok, hogy egész nap bent "punnyadok". Mivel már elegem volt be akartam csapni az ajtót, de eszembe jutott, hogy a zár már vagy 5 hónapja tönkrement. Na igen majdnem elröhögtem magam kínomban, de akkor még nem tudtam, hogy mostanra már az utcára se mehetek szégyen nélkül.

 Ezután leültem rajzolni az asztalomhoz, és marha jó tavaszi kabátot terveztem. Már kezdtem azt hinni, hogy mégiscsak lesz valami jó a napban, de amikor a rajz felénél tartottam, anya kitalálta, hogy menjek le a temetőbe, kicserélni a vizet a virágok alatt...azonnal. Mi sem lehet jobb érzés mint mackónadrágban, és egy gyűrött pulcsiban ballagni a temető felé. Visszafelé pedig már egy nagy folt éktelenkedett a nacimon, merthogy magamra öntöttem az egész váza tartalmát. Áááá nem volt gáz. Otthon meg már várt facebookon Emma üzenete. Mivel mérges voltam nem volt túl sok kedvem beszélgetni vele. Másolom a beszélgetést:

Emma:   Szia :(

(5 perc szünet)

én: Szia

Emma: :( (15 perc szünet) úgy várom fótot! (ez a 2 hetes tábor :))

(30 perc szünet)

én: én is

Emma: :/ lehet apukám nem ér haza addig (50 perc szünet) vagy?

én: ja

Emma: ok :) képzeld leírtam a nevem japánul

 Mivel itt nálam betelt a pohár, kinyomtam az egész chat ablakot a francba. Hogy lehet valaki ennyire naiv? Na mindegy. Mostanáig minden tiszta jó volt. Asszem felhívom Sophiet, vagy Eltont mert már elegem van.

Rosalia